Ilyen volt: az akácirtás (2008. október 11.)

No, hát ezzel is megvolnánk. A főbejárat melletti dzsindzsa letarolása a tervek szerint alakult…. sőt: minden várakozásunkat felülmúlta.. Levágtuk-kivágtuk, gallyaztunk, kapáltunk, komposztáltunk, egyszóval mindenki kőkeményen melózott, a hőn áhított irtásrét megvalósítása érdekében (majdhogynem sóval is felszántottuk nagy igyekezetünkben). A nép reggel 9-re volt hivatalos, néhány lelkes, magával alig bíró önkéntes azonban már fél 9 környékén rávetette magát a cserjésre- mondanunk sem kell, a főszervező, Zoli bá ekkor már javában vagdalta a sűrűt egy felettébb szigorú külsejű láncfűrésszel. Végül mindenki befutott – eltekintve néhány kollégától, kik „bokros” teendőik miatt kissé később érkeztek, de 9-negyed 10 magasságában már majdnem teljes létszámban feküdtünk neki a feladatnak. 

Zoli báék – megkönnyítvén a csapat és a komposztálók dolgát – 2 szép darab szecskavágóval vetették bele magukat a tutiba és biztosították az aprófa és a kisebb gallyak totális megsemmisítését, s az ily módon bedarált zöldet szorgos leányzók zsákokba töltötték Braxátor Mariann néni szakértő felügyelete mellett. Mindeközben a fiúk Zoli bá vezetése alatt macsétákkal, baltákkal, és egyéb pusztításra alkalmas szerkezetekkel gyilkolták a szemtelenül burjánzó növényzetet, majd miután minden egyes akáccserje csendben megadta magát – a hölgyek pedig legallyazták, hogy passzoljon a szecskavágó szörnyek szájába – kezdődhetett a valódi móka: a gyökerek kiimádkozása a köves talajból. 

Sok-sok kisebb, és néhány félbálnányi gyökérdarab kicibálása után a területet megtisztítottnak nyilvánítottuk- ekkorra azonban már úgy nézett ki a vidék, mint egy kiszolgált aknamező. Sebaj, ezen ne múljék, gereblyézgettünk, lapátolgattunk még egy hangyányit, és olyan lett, mint egy terepasztal. A keményen melózó kompánia méltó jutalmaként nem mindennapi ebéd várt minket a menzán: igazi, hamisítatlan Feri bá-féle gulyásleves, fakultatív erős paprikával Mindenkinek bőven jutott, hisz Feri bá semmit sem bízott a véletlenre: közel kispolszki méretű bográccsal érkezett, az asztal is meghajlott a kolosszális méretű lábos alatt. Az ebéd ing alá gyűrése után gyors csapatfotó, majd a dolgos csapat szétszéledt a szélrózsa minden irányába. 

Még egy rövid pillantást vetett a brigád az elkészült műre, majd eltűnt a ködös messzeségben. Meg kell mondjam, rég láttam ennyi lelkes kőrösist egy helyen - sokan eljöttek (bár főleg lányok, ami dicséretes, de legközelebb több srácot várunk a melózós összejövetelekre), szerintem lehettünk vagy 30-an, jó időben, jó hangulatban telt a munka. 

Gratula minden jelen levő diáknak, és természetesen köszönet a szervező tanároknak is: Braxátor Mariann néninek, Agócs Ági néninek, Zoli bácsinak, Feri bácsinak, valamint István bácsinak a suli gondnokának! 10 pontos volt.

HAJRÁ KŐRÖSI!!!

by: Csorbi

J.D. Salinger: Zabhegyező, II. részlet

(Előzmények itt.)

Egyébként azon a szombaton volt a futballmeccs Saxon Hall-lal. Ezt a meccset Penceyben állati nagy dolognak tartották. Ez volt az év utolsó meccse, és elvárták, hogy az ember legalábbis öngyilkos legyen, ha Pencey kikap. Emlékszem, akkor délután úgy három óra körül, vagy mikor, fenn voltam a Thomsen-dombon, a mellett a link ágyú mellett, ami még a polgárháborúból maradt ott - ismered az ilyen mesét. Onnan látni lehet az egész pályát meg a két csapatot, ahogy kalapálják egymást szorgalmasan. A tribünt nem láttam valami fényesen, de hallottam, hogy üvöltenek dübörögve és iszonyú erővel a Penceynek, hiszen úgyszólván az egész iskola kinn van, rajtam kívül, és a Saxon Hallék égnek, mint a rongy, mert a vendégcsapat alig hozott magával szurkolót.

Lányok sohase nagyon voltak kinn. Csak a felsősök hozhattak lányt. Rémes egy iskola volt, akárhogy nézzük is. Én az olyan helyeket szeretem, ahol legalább egy-két lány lődörög, ha egyebet nem is csinál, csak az orrát fújja vagy vihog, vagy mit tudom én. Selma Thurmer, a diri lánya, gyakran kidugta az orrát a meccsekre, ő viszont nem az a típus, akiért az ember eleped. Ámbár egész rendes lány. Egyszer mellette ültem a buszon Agerstownból jövet, és beszélgettünk. Bírtam a dumáját. Nagy orra van, a körmei tövig rágva, szinte véresek, a fején meg olyan nyavalyás műhaj, amilyet mostanában viselnek, de őt valahogy sajnálni kellett. Azt szerettem benne, hogy nem tömött azzal a maszlaggal, hogy milyen nagyfiú az ő apja. Biztos tudta is, micsoda genny alak.

Azért voltam fenn a dombon és nem a meccsen, mert éppen akkor jöttem vissza New Yorkból a vívókkal. Én voltam a csapat intézője, a fene ette volna meg! Nagy vicc! Reggel mentünk be New Yorkba, a McBurney-iskolával volt az összecsapás. Csak aztán mégse. A tőröket, az egész felszerelést, minden vacakot azon a rohadt földalattin hagytam. Persze nemcsak az én hibám volt. Folyton fel kellett ugrálnom, és a térképet lesnem, hogy tudjuk, hol kell leszállnunk. Így aztán már fél háromra visszaértünk Penceybe, vacsoraidő helyett. Visszafelé a vonaton kiközösített a csapat. Bizonyos szempontból egész mulatságos volt a dolog.

A másik ok, amiért nem mentem a meccsre, mert a jó öreg Spencerhez, a történelemtanáromhoz mentem elbúcsúzni. Influenzás volt, sejtettem, hogy a karácsonyi szünet előtt már valószínűleg nem jön be. Írt, hogy látogassam meg, mielőtt hazamegyek. Tudta, hogy a szünet után már nem megyek vissza Penceybe.

Ezt elfelejtettem mondani. Kicsaptak. Világos volt, hogy karácsony után már nem megyek vissza, miután négyből elhúztak, és nem is nagyon törtem magam, meg minden. Figyelmeztettek egy csomószor, hogy törődjem a dolgokkal, főleg negyedév táján, amikor a szüleim is eljöttek, és tárgyaltak az öreg Thurmerrel, de nem izgattam magam. Így aztán kinyírtak. Penceyben gyakran nyírnak ki embereket. Ebben akadémiai színvonalú. Tényleg.

(Folytatjuk!)

Emlékezzünk vissza a tavalyi gólyaestre

Közvélemény kutatásunk eredményeként a következő vélemény alakult ki a tavalyi gólyabálról.

Vissza a múltba:

A 2007-es gólyabálról átlagosan kialakult vélemény, hogy mindenki jól érezte magát.

"Nagyon jól, az életem egyik legjobb napja volt."

"Mókás volt, bár nem sok mindent kellett csinálnunk. "

A többség semmit se változtatna a programokon, bár akad, aki szívesen átalakítaná.

"Olyan programot tennék bele, amivel megismerheti a gólyákat mindenki."

"Semmit [nem változtatnék], talán még több poénkodást."

A tavalyi gólyabál lényegében mindenki szerint jól sült el, de még így visszagondolva is sok dolgot tennénk máshogy, például a műsor összeállítását tekintve, de volt olyan is, aki nem tudta eldönteni.

"A műsorunk volt a legjobb! Na, jó, az egész jó volt, csak a tekercsosztás nem tetszett."

"Jó volt, bár lehetett volna összeszedettebb."

"Tavalyi gólyabálunk? Hát nem tudom, jó volt, bár előtte még nem voltam gólyabálon."

A vélemények megoszlanak a 10-esek körében a tekintetben, hogy nehéz vagy egyszerű volt-e összerakni a saját műsorukat.

"Nehéz, nehezen akart összejönni, de sikerült és jó lett szerintem."

"Jóidőbe beletelt, mire végeztünk az egész szervezéssel, pláne, hogy még alig ismertük egymást. A legtöbb délután gyakoroltunk és végül - ha nehézkesen is - de jól sikerült. "

"Nehéz, mert mindenki mást akart és máshogy."

"Nem volt nehéz, mert az egész osztály együtt dolgozott."

A 9-esek egy felkészült, jó, ötletes műsorra számítanak az idén is.

"Remélem, jó lesz és mostmár végre én nézem őket!"

"Remélem, olyan jó élmény lesz nekik is, mint nekünk tavaly."

"Biztos valami jót találnak ki..."

Tanácsaink az ifjú gólyáknak a gólyabálhoz:

"Legyetek éberek és hozzatok úszósapkát!"

"Nem kell hosszú, inkább lényegretörő, vicces műsorral készüljetek."

"Kössétek fel a gatyátokat!"

"Érezzétek jól magatokat!"

"Menjetek sokan a táncparkettre!"

Éljenek a gólyák! ;) Találkozunk október 22-én 19.00-kor!

Szombat munkanap

Reméljük senki se felejti el, hogy okt. 18-a munkanap, így be kell jönnünk a suliba.

De ne csüggedjünk, lesz plusz egy iskolamentes napunk! :)

Gólyabál

Mint már biztosan tudjátok ismét eljön az a pillanat ahol a kis kilencedikeseket
gólyává avatják.
Ez az esemény Okt. 22-én lesz [19:00], szerdai nap,
de ne ijedj meg, csütörtöktől már megkezdődik az őszi szünet.
Gyertek el minél többen, és nézzétek végig a 9.A és a 9.B műsorait, és a felavatási szertartást! ;)

Capture the Flag!

2008. szeptember 19-én, pénteken, este 7 órakor találkoztunk a Bazilika előtt, sok-sok ismeretlen emberrel (körülbelül 400-500 főt számláltunk összesen). Egy Keresd a zászlót! (Capture the Flag) nevű játékon vettünk részt, amit a Negyedik Köztársaság néven ismert szervezet rendezett.

A játék lényege, hogy megszerezd a másik csapat zászlóját és azt a saját területedre vidd anélkül, hogy a védők elkapnának. Szóval találkoztunk 7-kor és a csapatvezetők felcimkéztek minket aszerint, hogy a piros vagy a sárga csapatba tartozunk. Mi a sárga csapat védői lettünk, akiknek a feladata a zászló védelme. Sok emberrel kerültünk kapcsolatba, hiszen kommunikálni kellett a csapattársainkkal (egyébként az emberek mind nagyon közvetlenek és kedvesek voltak, mindenkivel lehetett beszélgetni). A játék kb. 3 órán át tartott. Védői szerepünkből kifolyólag rengeteget futottunk, de a játék hevében ném éreztük magunkat fáradtnak. (Ugyanis a védő feladata nem csak a zászló védelme, hanem a másik csapat támadóinak saját térfelükre való visszaüldözése is, ami egy fogócska szintjén képzelhető el.) Egy csapat kb. 200-250 embert számlált.

A játék ingyenes, csak jókedvet és energiát igényel (és persze aktív részvételt). A csoportvezetők jófejek, könnyen lehet velük beszélni és ha valamit nem értesz, szívesen elmagyarázzák. Nem csak Budapest területén, hanem más városokban is megrendezésre szokott kerülni ez a játék (általában 2 hetente, legalábbis minket így informáltak).

Hogyha te is kedvet kaptál a zászlókereséshez, vagy csak egyszerűen kíváncsivá tettünk, akkor látogasd meg a szervezet honlapját, ahol találhatsz videókat és pontosabb információkat a játékról, valamint az elkövetkezendő rendezvények időpontját is innen tudhatod meg. 

Mi nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk (és futottunk), úgyhogy bátran tudjuk ajánlani mindenkinek, hogy vegyen részt a játékban! :)

Márjám és Szani

(és lélekben: Gyuri, Lili és Timi) / 10.B

Új rovat! Irodalmi részletek!

Ezentúl igyekszünk időről-időre olyan irodalmi regényrészletekkel szórakoztatni benneteket, amelyekről úgy gondoljuk, érdemes elolvasni őket. Az első választásunk egy abszolút nektek való regény: a Zabhegyező. Nem tudom, hallottál-e már róla, de csak olvass bele - szinte biztos, hogy egyik kedvenceddé válik! 

- az irodalmi rovat szerkesztője -

J.D. Salinger: Zabhegyező

(I. részlet)

ELSŐ FEJEZET

Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem. Először is unom ezt a témát, másodszor a szüleimet sorba megütné a gutman, ha nagyon mélyre találnék túrni a dologban. Az ilyesmire rém érzékiek, főleg az apám. Rendesek is, meg minden, nem mondom, de rém érzékiek. Ebből úgyse lesz itten életírás, vagy mit tudom én, csak azt akarom elmondani, hogyan zsongtam be tavaly karácsony táján, amiből aztán olyan nagy lerobbanás lett, hogy ideküldtek összeszedni magamat. Vagyis azt, amit már D. B.-nek is elmondtam, a drága bátyámnak, tudod, aki Hollywoodban van. Nincs túl messze ettől a nyomor helytől, majdnem minden hétvégen meglátogat. Jövő hónapban kocsin visz haza a diliházból, persze csak ha elengednek. Most vett egy Jaguárt. Egy olyan kis angol tragacs, tudod, kétszázzal fut óránként. Majdnem négyezerbe van neki. Most vágott zsebre egy csomó dohányt. Azelőtt nem szokott, mikor még otthon lakott, és rendes író volt. Ő írta azt a bombajó novellás kötetet, a Titokzatos aranyhal-at, ha még nem hallottad volna. A legjobb benne a Titokzatos aranyhal. Egy kis krapekről szól, aki senkinek se engedi az aranyhalát megnézni, mert a saját pénzén vette. Halálos volt. Most Hollywoodban van D. B. Tisztára elkurvult. Ha van valami a világon, amit utálok, az a mozi. Ne is mondd.

Azzal a nappal kezdem, mikor otthagytam Penceyt. A Pencey egy gimi Agerstownban, Pennsylvaniában. Biztos hallottál már róla. Vagy a hirdetését láttad legalább. Legalább ezer folyóiratban hirdet: egy menő tag lovon átugrat valami akadályt. Mintha az ember Penceyben folyton csak lovagolna. Lovat nem is láttam, még a környéken se. És a lovas kép alatt a szöveg: 1888 óta formálunk növendékeinkből kiváló, tiszta gondolkodású ifjakat. Már aki ezt beveszi. Semmivel sincs több nyavalyás formálás Penceyben, mint akármelyik más iskolában. Én senkit se ismertem ott, aki kiváló és tiszta gondolkodású lett volna. Talán kettőt. Még jó, ha. És azok biztos már úgy kerültek Penceybe.

(Folytatjuk!)

GIMI SAROK

Mi már tudjuk mi lesz a Gimi Sarok sorsa...

Szavazz, mert minket érdekel a Te véleményed is!
[ld.: jobb oldalon]

Akáctalanítás

Hahó, emberek!

Október 11-én AKÁCTALANÍTÁS lesz a suliban.
9.00-kor veszi kezdetét ez az izgalmas közösségi program, 

szenzációs gulyás party keretében, amit Zoli bácsi készít el
[kihagyhatatlan(!!!) és garantáljuk, hogy nem maradsz éhes]!
Kössük össze a kellemest a hasznossal, gyere Te is és igazi élményben lesz részed!

Vár Téged az akácfa!

ui: A munkáskesztyűt el ne felejtsd!