A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanárok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanárok. Összes bejegyzés megjelenítése

péntek, szeptember 12, 2008

Gólyatábor 2008 - 9.b

Nos, hát mi is megéltük a minden évben megrendezett gólyatáborok egyikét, méghozzá a 2008-asat. 3 napos volt [szeptember 4-6]. Mondanom sem kell, hogy a szivatás is része volt az egésznek. De kezdjük az elején…

4-én szépen kimentünk a Stadionokhoz, a buszunk fél hétkor indult. Már akkor nagyon izgatott volt mindenki, alig vártuk hogy leérjünk Sarudra. Mikor végre mindenki örömére leértünk, kedves csoportvezetőink könyörtelenül elvették a kajáinkat, édességeinket, üdítőinket… de nem tudtunk mit tenni, beletörődtünk, és elfoglaltuk a szobáinkat, ágyainkat. Majd megtanultuk a hívószámunkat, amit ha meghallunk, egyből ki kell rohanni a szobák elé [ez a zene mellesleg a Star Wars-nak a híres-nevezetes zenéje volt…]. Aki nem ment ki időre, annak büntetést kellett végrehajtania, vagy fekvőtámaszozni kellett, vagy futni pár kört. Ha többen késtek, akkor légiós fekvőtámaszt kellett csinálni. Az úgy néz ki, hogy lefeküdtök libasorba, felteszitek a lábatokat a mögöttetek álló vállára, és úgy csináljátok a fekvőtámaszokat. Ha nem egyszerre csináljátok, kezdhetitek elölről.

A tábor témája a római légiósok voltak. Ezek után csapatokba osztódtunk, minden csapatnak 2-2 vezetője volt. Felvontuk a zászlónkat, megtudtuk az aznapi programot, majd visszamentünk a szobákba egy kis pihenőre. Kb. 20 perccel később meghallottuk a star warsos zenét, szóval mentünk gyülekezni… kaptunk lapokat, amiken különböző dalok voltak [Ohio, 67-es út, Baj van a részeg tengerésszel, Ha itt lennél velem, no meg amit minden légiósnak ismernie kell: Keleti gót vízen.] Bementünk az ebédlőbe, helyet foglaltunk, és Réka gitározása mellett énekeltünk. Ezután megint pihi, majd megint gyülekező. Most a légiók külön munkálkodtak. Kellett vinni fehér pólót, és azokat festettük be, a légió nevéhez hűen… [Gallok, Pannónia, Afrika, Hispánia]. 

A pólófestés mellett még kellett írnunk egy csapatindulót is, amit a vacsinál el kellett énekelnünk. A vacsit is mi csináltuk, bográcsban, az egyen pólókban. Mondanom sem kell, mindenki alig várta hogy elmehessen fürdeni, de mondták hogy nem éri meg, mert fogunk még Titanicozni. Nehogy a filmre gondoljatok, ez egy játék. A csapatot jól összehozza, az együttműködés, a csapatmunka, és talán még a bizalom is a lényege. Majd a jövendőbeli gólyák megismerik, akik meg voltak a táborban már ismerik… Ezek után végre elmehettünk fürdeni – sokak örömére – majd aludni. Hát igen, eléggé elfáradtunk, mégis voltak akik hajnali 3-ig beszélgettek… azután pedig jött a hagyományos ébresztés, dobbal, ordibálással, sikítozással. Miután nagy szeretettel felébresztettek, kimentünk futni és tornázni egy kicsit a főútra, utána visszamehettünk aludni… [amúgy reggelre mindenki sokkal pihentebb lett, mint máskor, szóval nem rossz dolog ez ].

Második nap… Ébresztés 8-kor, onnantól kezdve 9-ig reggeli. Én személy szerint rákattantam Zoli bácsi kakaójára, egész nap azt vedeltem. Reggeli után kaptunk egy kis felvilágosítást az aznapi programról, 10-tól 15h-ig akadályverseny volt… hát abban a fincsi melegben csodás volt, azt kell mondanom, de kibírtuk. Az első állomáson Attila és Ádám vártak minket, a patak feletti hídnál… olyan szép feladatot kaptunk; a tök redvás vízbe bele volt dobva egy ásványvizes üveg, amit ki kellett halásznunk. Oké, megoldottuk ezt is. A következő állomáson a feladat abból állt, hogy pár métert kellett mennünk. De nem csak úgy simán, korlátozva volt a földön lehető lábak és kezek száma. Miután a mi csapatunk elhagyta az állomást, egyik légiósunkat folyamatosan hívta egy másik légióba tartozó egyed, kinek neve Geri. Mi nem értettük, miért hívta mindig, de aztán kiderült hogy azért mert eltévedtek a full egyenes úton, ezúton szeretnék nekik itt is gratulálni. A harmadik állomáson a két Tomi várt minket, két feladattal. Az egyik az volt, hogy le kellett ülni egymás mögé, a lábunkat az előttünk ülő ölébe kellett tenni, és úgy kellett tenni egy 180 fokos fordulatot. Ez nem sokaknak sikerült, azt hiszem senkinek. 

A másik feladat egy történet volt. Minden légiónak más, amit este elő kellett adni. Kedves Tuboly barátunk nekünk egy kamu történetet mesélt el, mikor én ezt megtudtam lehülyéztem és így futottam 14 kört… A negyedik állomáson Zoli bácsi, és osztályfőnökünk, Mariann néni voltak, akik megetettek minket finom májkrémes kenyérrel. De a kajálás előtt még volt egy feladatunk. Egy két fa közötti kötélen át kellett emelni egyenként a csapat embereit, ami megint csak segítette az együttműködést közöttünk. Ezek után mentünk a következő állomásra, ahol Anett és Helga várták a csapatokat. A csapatból valakinek be kellett kötni a szemét, és ki kellett raknia egy kirakót, a mi irányításunkkal. Miután megszenvedtünk ezzel a feladattal is, kaptunk jégkrémet. A mi csapatunk összeismerkedett néhány túlpirított magyar tesókával, akiket hívjunk bargányoknak. Egészen a következő állomásig nem tudtuk mi sem, mit jelent ez a szó, de most már egy örök életre megjegyezzük. 

Azon az állomáson ott volt szinte az összes csoportvezető, a Vének Tanácsának tiszteletre méltó tagjai is [Ricsó, Csorbi és Andor]. Csorbi [aki úgy ki van gyúrva, mint Brad Pitt] megtanított minket íjászkodni, így nem esett nagyon nehezünkre lenyilazni egy képet, amin bargányok voltak. Sőt, az sem esett nehezünkre, hogy egy bálát megdobjunk egy hegyes bottal. Ezután mentünk a táborba, és lepihentünk, ettünk, és elkezdtünk dolgozni azon, hogy adjuk elő a történeteinket, amit Tomiék meséltek… Az előadások zseniálisak lettek, kivéve egyet, amiről nem kívánunk beszélni. Ezek után bulizhattunk egyet az ebédlőben, ami nem csak a gólyáknak szerveződött. Bizony ám… Persze lehet, hogy mégis, és Mariann néni is gólyának érzi magát, ugyanis ő is beszállt bulizni.

Persze nem vagyunk egyformák, nem szeret mindenki bulizni, páran kint beszélgettek, páran pedig a szobákban. Mikor vége volt a bulinak, mindenki rohant fürdeni, ugyanis nagyjából ugyanolyan büdösek voltunk mint előző nap, mert a füstszagú egyen pólóinkban kellett lennünk egész nap, abba még bele is izzadtunk, szóval jó volt… 

Másnap eljött a hazaindulás napja; vártuk is meg nem is. Egyrészt fáradtak voltunk, és mindenütt jó, de legjobb otthon, de mégis nagyon jó volt a gólyatábor és mindenki nagyon jóba lett mindenkivel. 

by: Schlekmann Bejá 9.b

hétfő, június 02, 2008

Évvégi le/fel/ki/át -értékelés

Az ehavi szavazás a blog elindulása óta a legtöbb válaszadót vonzotta. Valószínűleg azért, mert ez a téma bizony mindannyiunkat érint. A szavazás kérdése így hangzott: "Miből állsz a legrosszabbul?" Röviden összegeznénk, mi sült ki belőle. (A lezárult szavazást bal oldalon lentebb megtalálod.)

Mielőtt az eredményekre térnénk, fontos tisztázni, mit is jelentett a kérdés. Két okból is fontos ugyanis a kapott eredmény. Egyrészt  kicsit megnyugtathat, hogy nem csak te állsz rosszul egy-két tárgyból. :) Másrészt név nélkül, statisztikai jelleggel elárulja a tanároknak, mely tantárgyakból vagyunk gyengébbek. Ebből kicsit következtethetünk az iskola erős és gyenge oldalaira, vagyis, hogy mely tárgyak oktatásában mennyire kiemelkedő a Kőrösi. Ugyanakkor túlzott engedékenységet is jelezhet bizonyos "kevésszer jelölt" tantárgyak esetén az eredmény. 

Szándékosan nem azt tudakoltuk, miben vagy jó. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy nincs ilyen, hanem épp azért, mert feltételeztük, hogy több tárgyból is jeles osztályzatod lesz év végén. Viszont attól, hogy valamire azt jelölted, hogy ebből a tantárgyból állsz a legrosszabbul, nem feltétlen jelenti azt, hogy 4-esnél rosszabb osztályzatod lesz belőle. Persze nagyjából így is hűen tükrözik az eredmények a suli köreiben "sikeresebb" és a kevésbé jól menő tárgyakat. A siker és sikertelenség mögött itt éppúgy meghúzódhat a tantárgy és a tanárok iránti (nem)szeretet, mint a technofóbia.

Nem véletlen említettem a technológiától való félelmet, hiszen a szavazók 34%-a saját bevallása szerint fizikából áll a legrosszabbul. Valószínűleg a tárgy komplexitása, a részkészségek hiánya és a nehéz érthetőség is befolyásolta ezt a "kimagasló" eredményt. Sajnos a második helyen végzett (18%) matek épp egy olyan részkészség, melynek hiányában nehezen érthető a fizika. A negatív dobogó harmadik fokán a kémia (11%) áll, de ezt például a zavaros évkezdés és a tanárváltások is indokolhatják. 

Kétségkívül jó eredmény azonban, hogy a magyar csupán 2, a történelem pedig csak 6% számára nehéz annyira, hogy a legrosszabb jegyet kapják belőle év végén. Még az is lehet, hogy ők az összes többi tárgyból jelesek lesznek. De hogy mennyire volt igazam, majd ti megmondjátok. A megjegyzések írása továbbra is bárki számára nyitott lehetőség! 

by: dee

szombat, május 24, 2008

Álmaimban Amerika

Alább egy kis ízelítő az egykori iskolaújságból. A folyosó hangja visszhangja, 4. évfolyam/1. szám 1990-1991 (?)

Álmaimban Amerika

Amerika nemcsak integet. Itt van az amerikai tanár, valódi. A tanulók már találkozhattak vele angol órán. Nagyon jó, hogy itt van. Csak egy a bökkenő: az, hogy mindenkinek felborítja az órarendjét. Minket is diliházba kerget a sok óracsere, ami nem csak az angoltagozatosokat érinti, hanem olyan osztályokat is, amiknek semmi köze nincs az angolhoz. Az órarendet már lukasra radíroztuk, azt se tudjuk hova kell menni órára. Nemcsak minket tanulókat fáraszt ez sajnos, hanem tanárainkat is. Egyikük érzelmi kitöréséből idézünk: "Itt van az amcsi tanár, fülbevalóval a fülében. Már azt sem tudom hol vagyok."
Tanárunkat meg szerettük volna nyugtatni. Elmagyaráztuk neki, hogy a széken ül, és velünk van órája. Erre még jobban kijött a sodrából (inkább kihoztuk a sodrából). Sajnos ez ellen semmit nem lehet tenni. Maximum optimistán nézzük a dolgokat. Mindenesetre jófej a "fülbevalós amcsi" tanár. Legalább egy kis frissességet hoz a suli életébe.

hétfő, május 19, 2008

Diökparlament, részletesebben

Az ez évi diákparlamenten sok probléma merült fel, számos problémalap került kitöltésre. A jelenlévők sok kreatív megoldási lehetőséget emeltek a gondokkal szemben egy meglehetősen jó hangulatú összejövetelen. Az említésre kerülő problémák közül következik néhány, amelyet sokan, többször is ecseteltek.

Például a mellékhelyiségek felszereltsége – a női mosdóba több hulladékgyűjtőre lenne igény – és tisztasága került szóba. Ezenkívül beszéltünk az udvar felújításáról, az ülőhelyek biztosításáról és a hátsó résszel is igyekeztünk valamit kezdeni, bár jelenlegi állás szerint ott nem lesz változás. Sorra került természetesen a menza is, általános problémát jelentett - ebben a témakörben - a levesekben előforduló törött fakanál- vagy zacskódarab. Elméletileg ennek a megoldására is sor kerül. Továbbá az, hogy sokan megfeledkeznek róla, hogy kimossák és összetapossák a flakonokat lényegesen lassítja és megnehezíti a tárolók kiürítését.

Egyik fő téma volt az osztálytermek avagy az iskola tisztán tartása, miszerint a fotelekre nem kellene ráállni/feküdni cipővel, szemetet eldobni vagy padban hagyni. Minden osztály feladata lesz az éppen aktuális osztálytermet ellenőrizni, mielőtt a következő terembe sietnek. Ez még próbaidőn van, éppen úgy, mint a férfi mellékhelységben a toalettpapír, ezért tanácsos lenne csak rendeltetés szerint használni.

Diákparlament, 2008, Simó Áron

péntek, május 16, 2008

Diákparlament

A 2007/2008-as tanévben a diákparlamentre április 26-án került sor. A kiosztott problémalapok alapján összegyűjtöttük az iskolában felmerülő akadályokat, melyek némileg gátolták a diákokat abban, hogy teljes mértékben jól érezzék magukat az iskolában. Ezt követően öt, felső tagozatos diák alaposan felkészült egy-egy probléma előadására, amiben Németh Zoli bácsi és Szentpáli Ildikó néni mellett a gimnazisták is sokat segítettek. 

A diákparlament megkezdése után a GIDIÖK elnöke ismertette éves beszámolóját, majd sor került a problémák közvetítésére. A levezető elnök segítségével a résztvevők megoldották a problémákat. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az Igazgatóságnak, a Tanári Karnak és a Gazdasági Vezetőségnek, akik nélkül nem lehetett volna eredményes a diákparlament. Úgy gondolom, örömmel kijelenthetjük, hogy a diákparlament eredményes volt.

Mány Dani, 10.A

csütörtök, május 15, 2008

The Secret Files of Teacher Mihály

Hi everyone! Welcome to my show ’The Secret Files’. Tonight we will talk with a man who has got a very interesting job. Please welcome Mihály Baranyai!


’Hello.’

’Good afternoon.’

’So I have just said that you have got a very interesting job. Would you share it with us?’

’Yes, I am a History teacher.’

’Why did you choose this career?’

’At school my favourite subject was History. I was interested in it then and now also.’

’And which subject didn’t you like?’

’Well, perhaps Physical Education.’

’Why?’

’I was rather inept.’

’I see. How long have you been teaching?’

’More than 20 years now.’

’And what about your students? Do you think they like History?’

’I do not know. I try to make the lessons more interesting by telling more and more facts. I bring photos and sometimes some funny stories.’

’It sure sounds very nice. And what do you do in your free time?’

’I haven’t got much free time, but when I do, I go to a museum, visit an old historical place or watch a film about another country’s culture.’

’Do you go to these places with your students?’

’Not really, only with my class. We go on a historical trip every year.’

’Thank you for visiting us and sharing these things with us. Goodbye.’

’Goodbye.’


Ladies and gentlemen, I hope after this conversation everybody will get pleasure from History lessons. Thank you for being with us. Bye.


By: Fanny, 10.B

kedd, április 22, 2008

Interviews with our Teachers

Hello, I’m Ági! You are now reading the new heading of the School News. It is about our teachers, so first I have interviewed our French teacher, Ms Ibolya. 


‘Good morning! Can I have a few questions?’

‘Hello Ági, yes, I’m listening.’

‘When did you decide to become a teacher?’

‘When I was a school-leaver.’

‘Why just a teacher?’

‘Because I did not have any better idea.’

‘And why French?’

‘Because that was my favourite subject at school.’

‘Where did you go to college?’

‘First I studied at the TF in Eger, then when I finished I attended the TF in Budapest.’

‘How long have you been teaching?’

‘Well, since 1983.’

‘And do you like it?’

‘Yes, of course.’

‘Thank you, goodbye.’

‘Goodbye.’


I hope you have got all your questions about Ms Ibolya answered. I really enjoyed this interview. Next week I will be back with another interview.


By: Ági, 10.B