No, hát ezzel is megvolnánk. A főbejárat melletti dzsindzsa letarolása a tervek szerint alakult…. sőt: minden várakozásunkat felülmúlta.. Levágtuk-kivágtuk, gallyaztunk, kapáltunk, komposztáltunk, egyszóval mindenki kőkeményen melózott, a hőn áhított irtásrét megvalósítása érdekében (majdhogynem sóval is felszántottuk nagy igyekezetünkben). A nép reggel 9-re volt hivatalos, néhány lelkes, magával alig bíró önkéntes azonban már fél 9 környékén rávetette magát a cserjésre- mondanunk sem kell, a főszervező, Zoli bá ekkor már javában vagdalta a sűrűt egy felettébb szigorú külsejű láncfűrésszel. Végül mindenki befutott – eltekintve néhány kollégától, kik „bokros” teendőik miatt kissé később érkeztek, de 9-negyed 10 magasságában már majdnem teljes létszámban feküdtünk neki a feladatnak.
Zoli báék – megkönnyítvén a csapat és a komposztálók dolgát – 2 szép darab szecskavágóval vetették bele magukat a tutiba és biztosították az aprófa és a kisebb gallyak totális megsemmisítését, s az ily módon bedarált zöldet szorgos leányzók zsákokba töltötték Braxátor Mariann néni szakértő felügyelete mellett. Mindeközben a fiúk Zoli bá vezetése alatt macsétákkal, baltákkal, és egyéb pusztításra alkalmas szerkezetekkel gyilkolták a szemtelenül burjánzó növényzetet, majd miután minden egyes akáccserje csendben megadta magát – a hölgyek pedig legallyazták, hogy passzoljon a szecskavágó szörnyek szájába – kezdődhetett a valódi móka: a gyökerek kiimádkozása a köves talajból.
Sok-sok kisebb, és néhány félbálnányi gyökérdarab kicibálása után a területet megtisztítottnak nyilvánítottuk- ekkorra azonban már úgy nézett ki a vidék, mint egy kiszolgált aknamező. Sebaj, ezen ne múljék, gereblyézgettünk, lapátolgattunk még egy hangyányit, és olyan lett, mint egy terepasztal. A keményen melózó kompánia méltó jutalmaként nem mindennapi ebéd várt minket a menzán: igazi, hamisítatlan Feri bá-féle gulyásleves, fakultatív erős paprikával Mindenkinek bőven jutott, hisz Feri bá semmit sem bízott a véletlenre: közel kispolszki méretű bográccsal érkezett, az asztal is meghajlott a kolosszális méretű lábos alatt. Az ebéd ing alá gyűrése után gyors csapatfotó, majd a dolgos csapat szétszéledt a szélrózsa minden irányába.
Még egy rövid pillantást vetett a brigád az elkészült műre, majd eltűnt a ködös messzeségben. Meg kell mondjam, rég láttam ennyi lelkes kőrösist egy helyen - sokan eljöttek (bár főleg lányok, ami dicséretes, de legközelebb több srácot várunk a melózós összejövetelekre), szerintem lehettünk vagy 30-an, jó időben, jó hangulatban telt a munka.
Gratula minden jelen levő diáknak, és természetesen köszönet a szervező tanároknak is: Braxátor Mariann néninek, Agócs Ági néninek, Zoli bácsinak, Feri bácsinak, valamint István bácsinak a suli gondnokának! 10 pontos volt.
HAJRÁ KŐRÖSI!!!
by: Csorbi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése