Nyertünk!

Nyertünk!
Az aces (Academy of Central European Schools) februárban pályázatot hirdetett „Learning to Live Together : Intercultural Dialogue in Europe” címmel. Naná, hogy neveztünk. Találtunk egy horvát és egy cseh iskolát, akikkel együtt 2008. tavasza és 2009. márciusa között egymást meglátogatva kutatgatjuk majd egymás ünnepi (karácsonyi, húsvéti és egyéb) szokásait és városaink csodáit.
Az elnyert támogatás 1200 euro, melyet teljes egészében a pályamunkában említett célok megvalósítására kell fordítanunk. (Főként utazási költségek.) Az érintett korosztály: 13-16 év.
Ha szívesen részt vennél a pályázat megvalósításban és a csereprogramokban, és ráadásul elfogadhatóan kommunikálsz angolul, keress meg a 208. teremben vagy küldj e-mailt a totkat@mailbox.hu címre!
Tóth Kati néni

Árny alatt

Árny alatt

Mi 9.B-sek meglátogattuk az „Árny alatt” kiállítást a régi Hősök Terei iskolában. Saját bőrünkön tapasztalhattuk hogy boldogulnak a vakok a hétköznapokban. Az elsötétített termekben különböző helyszíneken kellett végigmennünk „vakokként”.

Az első helyszín egy erdő volt, ahol közelebbről is megismerhettük a fákat. Ezután egy mező következett. Itt komposztládát, szénakazalt, tűzrakó helyet találhattunk. A vakok legnagyobb akadályával, az úttesten való átkeléssel találtuk szembe magunkat. Ha élesben ment volna a helyzet páran ott maradtunk volna. Elég nehéz feladat következett, át kellett mennünk egy hídon, mely alatt patak csordogált, és eljutottunk egy mólóhoz, és ha MI 9.B-sek nem lennénk ilyen ügyesek akár bele is eshettünk volna a vízbe (ami csak bokáig ért). Sétálhattunk egyet egy parkban, ahol biciklit találtunk a padok és a kuka mellett. A park mellett lakó Mari nénit is meglátogattuk a szobájában, aki megterített nekünk és aki nagyon fáradt volt megpihenhetett az ágyában. 

Ezután jött az a rész, ami az osztálynak leginkább tetszett: zenéket ill. embereket kellett meghallgatni, akik között vak előadók is voltak. Mikor meghallottuk az Oroszlánkirályt, mindenki táncolni és énekelni kezdett. Ezzel véget is ért programunk első fele. Mint később megtudtuk, az egyik vezetőnk csak 2%-osan látott, amit észre sem vettünk rajta.

A program második felében különböző tevékenységeket végezhettünk; pl. vak ping-pong, Braille írógép, fehér bottal járás bekötött szemmel, vakolvasás. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a két órában! Mindenkinek ajánljuk, június 15-ig.

By: Niki, Eve, Panka

DSE tanévzáró túra

(2008. május 29.)

A tanévzáró túráknak többnyire különleges hangulata szokott lenni. És most nem is elsősorban arra gondolok, hogy – mint minden olyan eseményen, melynek nevében a „záró” szó szerepel – az embernek kissé szomorú hangulata támad, átérezvén, hogy valami megint véget ért, mert ilyenről szó sem volt, bár, meghallván, hogy a központi túrákat meghírdető szervezet szerint a jövő évi kirándulásokat milyen csekély mértékben támogatják, még el is szontyolodhattunk volna. A fő hangulati tényező azonban sokkal prózaibb dolog volt: a nagy meleg. Ilyenkor a nyár küszöbén már nagyon megizzad az ember, főleg, ha hegynek fel, völgynek le közlekedik. Na de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk csak időrendben.

Reggel fél hétkor találkoztunk az Elágazáson. Elég sokan voltunk: tizenheten. Körülbelül másfél óra múlva érkeztünk meg Solymárra, ahol megmászva egy dombot, megszemléltük a Szarkavárnak a romjait. Itt egyébként állítólag ásatási munkálatok folynak, azonban, őszintén megvallva, mi ennek nem sok nyomát láttuk. Mindenesetre volt ott egy fából összeeszkábált kis kilátó, mely az egyik bástyát volt hivatott helyettesíteni, s ahonnan igen szép kilátásban gyönyörködhettünk. A várat elhagyva nekivágtunk a sűrű rengetegnek, ahol már egy kissé hűvösebb volt az idő. Itt kezdődött az előbb már említett hegyre fel, völgybe le rész, melyből ez utóbbit különösebben nem bántuk, ez előbbi viszont annál több kellemetlenséget okozott. De végtére is milyen unalmas lenne sík terepen túrázni! És mennyivel szebb a táj, ha nem velünk egy vonalba nézünk el egy messzi pusztára, hanem felülről csodáljuk az alant elterülő erdőséget és a távolban látszó házakat! Utunk folyamán többször is lepihentünk, egyszer rövid ideig azon a réten, ahol előző évben az utolsó túrákon esedékes díjkiosztás volt, máskor kedvenc helyünkön, a Vera-pihenőnél, mely tulajdonképpen nem más, mint egy egyszerű útelágazás az erdő közepén, és amelyről a legutóbbi alkalommal csak nagy nehezen hittük el, hogy valóban - még a térképen is jelölt - pihenőhely.

Utunk végén, mikor már mindenki elátkozta a bosszús isteneket, akik a nagy melegért voltak felelősek, megérkeztünk egy kis épület udvarára. Itt már jó néhány csapat gyülekezett. (A puhányok! A rövidebb útvonalat választották!). Egy kis kötélhúzás után megnéztük a díjkiosztást. Közülünk Braun László ezüst, László Flóra pedig bronz fokozatot szerzett a túrázáson való lelkes és kitartó részvételért, illetve ezen túlmenően még különféle tárgyi jutalmakkal (tengerészzsák, láthatósági mellény, nyakba akasztható kulcstartó, kitűző) is díjazták őket. Mellesleg nem ez az első eset, hogy iskolánk tanulóinak teljesítményét elismeri a központi túrabizottság: már Csorba Máté és Udud Levente is megkapták a bronz fokozatot egy korábbi évadban.

A díjkiosztás után elindultunk vissza Pestre. Mielőtt azonban még hazamentünk volna, a csapat nagy része ellátogatott a Hősök terére, ahol a Nemzeti Vágta miatt hatalmas felhajtás volt. Maga lóverseny nem nyerte meg különösebben a tetszésünket, egyébként is, a lovasok még csak próbaköröket tettek, az igazi versenyre vasárnap került sor. Az Andrássy út lezárt szakaszán felállított bódék (amelyek közt annyi ember nyüzsgött, mint egy bécsi vásárban) nyújtotta hangulat viszont annál nagyobb hatást gyakorolt ránk, nem hiába jegyezte meg egyikőnk, hogy úgy érzi végre, mintha egy európai fővárosban lenne.

Miután tehát kigyönyörködtük magunkat a különféle népi hangszerek keltette zenében, az ínycsiklandozó ételekben és egyéb furmányos és ötletes portékákban, hazamentünk, hogy kipihenjük az aznapi fáradalmainkat. Mert bármilyen kellemesek is, azért azt meg kell vallani, hogy néha igen fárasztóak ezek a túrák, nem annyira a táv, mint inkább a korai kelés, no meg az időjárás miatt.

Jurecska Attila 11. a

Egy kis propaganda

Először is szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a következő weboldalt, ahol rendszeresen megjelennek kirándulásokkal kapcsolatos pályázatok, s ezekkel példának okáért támogatást lehet kapni egy eljövendő osztálykirándulásra. Mi már pályáztunk egyszer és kaptunk is egy kisebb összeget. Tehát megéri! 

Másodszor egy kéréssel fordulnék hozzátok, ugyanis egy kirándulásról készített versem megjelent a honlapon egy verseny keretében, ahol a győztes a legtöbb szavazatot kapott alkotás írója lesz. Kérlek titeket, minél többen adjátok le voksotokat a Sarudiászra! Szavazni a kezdőlap alján lévő sötét felületen lehet.

Jurecska Attila, 11. a

Versek egy diák tollából

Kis csillagom

Olyan szép az élet gyertyafényben,
Kis cseppnyi meleg, hidegben, télben.
Sok nagy csillagból egy csillog velem,
S közelről érzi két tenyerem.

Csillagom ne hullj, el ne hagyj engem,
Kicsi fényed, lelkemmel megmentem,
Szememben égsz, égsz ottan örökké,
Csillagok gyúlnak holt fényed köré.

Vigyázok rád én, édes csillagom,
Ki ne aludj kincsem, azt nem hagyom!
Gyufácskát alád gyöngén berakok,
Szememmel picike fényt elkapok.

Szállj magasra kedves jó barátom,
Menj az égbe lelkem, nagy csillagom,
Nézlek téged este ide lentről,
Nem feledkezem két gyöngyszemedről.

Nehéz az ajtó...

Nehéz az ajtó, mikor kattan tárva-nyitva,
Mikor a zár kattanására, egy-egy fájdalmas könnycsepp hull,
Nedves szemekkel, szeretteitől búcsúzva,
Fájdalmasan lépve, méreggel kezében, kilincshez nyúl.

Társa, jó barátja, félig üresen, hidegen kezében,
Sietve menne, ijedtében futna gyorsan,
Szúró fájdalom, méregtől csillapítva szúrja szívében,
Elmenekült, senki se tudja, elzárta szívét gondosan.

Felelősség, menekülés, fájdalom: sok jutott őneki,
Tán nem gondolta végig, hogy hasonló vár rám,
Nem csak ő van, mi is, hisz szenved itt mindenki,
S én jobban szenvedek, hisz őt keresném folyton, és várnám.

Vártam őt hiába, gondoltam hogy gyűlöltem,
Majd óvva és vigyázva, gondoltam tényekre,
Hagytam, hogy megértsem, tán elfogadna engem,
S a sötét árny rászáll ő, s az én lelkemre.

Simó Áron 8.b

Lenn Délen...

9.B, Harkány és környéke. 

Nagyszerű három napunk volt, holott végig esett az eső. Egyelőre hadd beszéljenek magukért a képek, később talán írunk egy kicsit többet is élményeinkről. ;)

Évvégi le/fel/ki/át -értékelés

Az ehavi szavazás a blog elindulása óta a legtöbb válaszadót vonzotta. Valószínűleg azért, mert ez a téma bizony mindannyiunkat érint. A szavazás kérdése így hangzott: "Miből állsz a legrosszabbul?" Röviden összegeznénk, mi sült ki belőle. (A lezárult szavazást bal oldalon lentebb megtalálod.)

Mielőtt az eredményekre térnénk, fontos tisztázni, mit is jelentett a kérdés. Két okból is fontos ugyanis a kapott eredmény. Egyrészt  kicsit megnyugtathat, hogy nem csak te állsz rosszul egy-két tárgyból. :) Másrészt név nélkül, statisztikai jelleggel elárulja a tanároknak, mely tantárgyakból vagyunk gyengébbek. Ebből kicsit következtethetünk az iskola erős és gyenge oldalaira, vagyis, hogy mely tárgyak oktatásában mennyire kiemelkedő a Kőrösi. Ugyanakkor túlzott engedékenységet is jelezhet bizonyos "kevésszer jelölt" tantárgyak esetén az eredmény. 

Szándékosan nem azt tudakoltuk, miben vagy jó. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy nincs ilyen, hanem épp azért, mert feltételeztük, hogy több tárgyból is jeles osztályzatod lesz év végén. Viszont attól, hogy valamire azt jelölted, hogy ebből a tantárgyból állsz a legrosszabbul, nem feltétlen jelenti azt, hogy 4-esnél rosszabb osztályzatod lesz belőle. Persze nagyjából így is hűen tükrözik az eredmények a suli köreiben "sikeresebb" és a kevésbé jól menő tárgyakat. A siker és sikertelenség mögött itt éppúgy meghúzódhat a tantárgy és a tanárok iránti (nem)szeretet, mint a technofóbia.

Nem véletlen említettem a technológiától való félelmet, hiszen a szavazók 34%-a saját bevallása szerint fizikából áll a legrosszabbul. Valószínűleg a tárgy komplexitása, a részkészségek hiánya és a nehéz érthetőség is befolyásolta ezt a "kimagasló" eredményt. Sajnos a második helyen végzett (18%) matek épp egy olyan részkészség, melynek hiányában nehezen érthető a fizika. A negatív dobogó harmadik fokán a kémia (11%) áll, de ezt például a zavaros évkezdés és a tanárváltások is indokolhatják. 

Kétségkívül jó eredmény azonban, hogy a magyar csupán 2, a történelem pedig csak 6% számára nehéz annyira, hogy a legrosszabb jegyet kapják belőle év végén. Még az is lehet, hogy ők az összes többi tárgyból jelesek lesznek. De hogy mennyire volt igazam, majd ti megmondjátok. A megjegyzések írása továbbra is bárki számára nyitott lehetőség! 

by: dee

Osztálykirándulások, Nyár

Sziasztok!

Nem sokára itt vannak az osztály-ki-rándulások. :)
Szívesen várjuk élménybeszámolóitokat, hogy milyen helyeken voltatok, hova érdemes elmenni, mit láttatok, milyen arrafele a levegő.

És nemsokára itt a nyár. Beach, party, kreativitás.
Lepötyögheted nekünk, hogy milyen volt akár egy koncert hangulata, vagy éppen milyen gondolatok jutottak eszedbe a patakparton ülve.
Esetleg ha egy balatoni naplementét festettél le, scanneld be és küldd el nekünk!

Mert mi nyáron is itt vagyunk.
mert www.csomablogspot.com
NYÁRON IS :)

by: najtii