Kis csillagom
Olyan szép az élet gyertyafényben,
Kis cseppnyi meleg, hidegben, télben.
Sok nagy csillagból egy csillog velem,
S közelről érzi két tenyerem.
Csillagom ne hullj, el ne hagyj engem,
Kicsi fényed, lelkemmel megmentem,
Szememben égsz, égsz ottan örökké,
Csillagok gyúlnak holt fényed köré.
Vigyázok rád én, édes csillagom,
Ki ne aludj kincsem, azt nem hagyom!
Gyufácskát alád gyöngén berakok,
Szememmel picike fényt elkapok.
Szállj magasra kedves jó barátom,
Menj az égbe lelkem, nagy csillagom,
Nézlek téged este ide lentről,
Nem feledkezem két gyöngyszemedről.
Nehéz az ajtó...
Nehéz az ajtó, mikor kattan tárva-nyitva,
Mikor a zár kattanására, egy-egy fájdalmas könnycsepp hull,
Nedves szemekkel, szeretteitől búcsúzva,
Fájdalmasan lépve, méreggel kezében, kilincshez nyúl.
Társa, jó barátja, félig üresen, hidegen kezében,
Sietve menne, ijedtében futna gyorsan,
Szúró fájdalom, méregtől csillapítva szúrja szívében,
Elmenekült, senki se tudja, elzárta szívét gondosan.
Felelősség, menekülés, fájdalom: sok jutott őneki,
Tán nem gondolta végig, hogy hasonló vár rám,
Nem csak ő van, mi is, hisz szenved itt mindenki,
S én jobban szenvedek, hisz őt keresném folyton, és várnám.
Vártam őt hiába, gondoltam hogy gyűlöltem,
Majd óvva és vigyázva, gondoltam tényekre,
Hagytam, hogy megértsem, tán elfogadna engem,
S a sötét árny rászáll ő, s az én lelkemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése