Gólyatábor 2008 - 9.b

Nos, hát mi is megéltük a minden évben megrendezett gólyatáborok egyikét, méghozzá a 2008-asat. 3 napos volt [szeptember 4-6]. Mondanom sem kell, hogy a szivatás is része volt az egésznek. De kezdjük az elején…

4-én szépen kimentünk a Stadionokhoz, a buszunk fél hétkor indult. Már akkor nagyon izgatott volt mindenki, alig vártuk hogy leérjünk Sarudra. Mikor végre mindenki örömére leértünk, kedves csoportvezetőink könyörtelenül elvették a kajáinkat, édességeinket, üdítőinket… de nem tudtunk mit tenni, beletörődtünk, és elfoglaltuk a szobáinkat, ágyainkat. Majd megtanultuk a hívószámunkat, amit ha meghallunk, egyből ki kell rohanni a szobák elé [ez a zene mellesleg a Star Wars-nak a híres-nevezetes zenéje volt…]. Aki nem ment ki időre, annak büntetést kellett végrehajtania, vagy fekvőtámaszozni kellett, vagy futni pár kört. Ha többen késtek, akkor légiós fekvőtámaszt kellett csinálni. Az úgy néz ki, hogy lefeküdtök libasorba, felteszitek a lábatokat a mögöttetek álló vállára, és úgy csináljátok a fekvőtámaszokat. Ha nem egyszerre csináljátok, kezdhetitek elölről.

A tábor témája a római légiósok voltak. Ezek után csapatokba osztódtunk, minden csapatnak 2-2 vezetője volt. Felvontuk a zászlónkat, megtudtuk az aznapi programot, majd visszamentünk a szobákba egy kis pihenőre. Kb. 20 perccel később meghallottuk a star warsos zenét, szóval mentünk gyülekezni… kaptunk lapokat, amiken különböző dalok voltak [Ohio, 67-es út, Baj van a részeg tengerésszel, Ha itt lennél velem, no meg amit minden légiósnak ismernie kell: Keleti gót vízen.] Bementünk az ebédlőbe, helyet foglaltunk, és Réka gitározása mellett énekeltünk. Ezután megint pihi, majd megint gyülekező. Most a légiók külön munkálkodtak. Kellett vinni fehér pólót, és azokat festettük be, a légió nevéhez hűen… [Gallok, Pannónia, Afrika, Hispánia]. 

A pólófestés mellett még kellett írnunk egy csapatindulót is, amit a vacsinál el kellett énekelnünk. A vacsit is mi csináltuk, bográcsban, az egyen pólókban. Mondanom sem kell, mindenki alig várta hogy elmehessen fürdeni, de mondták hogy nem éri meg, mert fogunk még Titanicozni. Nehogy a filmre gondoljatok, ez egy játék. A csapatot jól összehozza, az együttműködés, a csapatmunka, és talán még a bizalom is a lényege. Majd a jövendőbeli gólyák megismerik, akik meg voltak a táborban már ismerik… Ezek után végre elmehettünk fürdeni – sokak örömére – majd aludni. Hát igen, eléggé elfáradtunk, mégis voltak akik hajnali 3-ig beszélgettek… azután pedig jött a hagyományos ébresztés, dobbal, ordibálással, sikítozással. Miután nagy szeretettel felébresztettek, kimentünk futni és tornázni egy kicsit a főútra, utána visszamehettünk aludni… [amúgy reggelre mindenki sokkal pihentebb lett, mint máskor, szóval nem rossz dolog ez ].

Második nap… Ébresztés 8-kor, onnantól kezdve 9-ig reggeli. Én személy szerint rákattantam Zoli bácsi kakaójára, egész nap azt vedeltem. Reggeli után kaptunk egy kis felvilágosítást az aznapi programról, 10-tól 15h-ig akadályverseny volt… hát abban a fincsi melegben csodás volt, azt kell mondanom, de kibírtuk. Az első állomáson Attila és Ádám vártak minket, a patak feletti hídnál… olyan szép feladatot kaptunk; a tök redvás vízbe bele volt dobva egy ásványvizes üveg, amit ki kellett halásznunk. Oké, megoldottuk ezt is. A következő állomáson a feladat abból állt, hogy pár métert kellett mennünk. De nem csak úgy simán, korlátozva volt a földön lehető lábak és kezek száma. Miután a mi csapatunk elhagyta az állomást, egyik légiósunkat folyamatosan hívta egy másik légióba tartozó egyed, kinek neve Geri. Mi nem értettük, miért hívta mindig, de aztán kiderült hogy azért mert eltévedtek a full egyenes úton, ezúton szeretnék nekik itt is gratulálni. A harmadik állomáson a két Tomi várt minket, két feladattal. Az egyik az volt, hogy le kellett ülni egymás mögé, a lábunkat az előttünk ülő ölébe kellett tenni, és úgy kellett tenni egy 180 fokos fordulatot. Ez nem sokaknak sikerült, azt hiszem senkinek. 

A másik feladat egy történet volt. Minden légiónak más, amit este elő kellett adni. Kedves Tuboly barátunk nekünk egy kamu történetet mesélt el, mikor én ezt megtudtam lehülyéztem és így futottam 14 kört… A negyedik állomáson Zoli bácsi, és osztályfőnökünk, Mariann néni voltak, akik megetettek minket finom májkrémes kenyérrel. De a kajálás előtt még volt egy feladatunk. Egy két fa közötti kötélen át kellett emelni egyenként a csapat embereit, ami megint csak segítette az együttműködést közöttünk. Ezek után mentünk a következő állomásra, ahol Anett és Helga várták a csapatokat. A csapatból valakinek be kellett kötni a szemét, és ki kellett raknia egy kirakót, a mi irányításunkkal. Miután megszenvedtünk ezzel a feladattal is, kaptunk jégkrémet. A mi csapatunk összeismerkedett néhány túlpirított magyar tesókával, akiket hívjunk bargányoknak. Egészen a következő állomásig nem tudtuk mi sem, mit jelent ez a szó, de most már egy örök életre megjegyezzük. 

Azon az állomáson ott volt szinte az összes csoportvezető, a Vének Tanácsának tiszteletre méltó tagjai is [Ricsó, Csorbi és Andor]. Csorbi [aki úgy ki van gyúrva, mint Brad Pitt] megtanított minket íjászkodni, így nem esett nagyon nehezünkre lenyilazni egy képet, amin bargányok voltak. Sőt, az sem esett nehezünkre, hogy egy bálát megdobjunk egy hegyes bottal. Ezután mentünk a táborba, és lepihentünk, ettünk, és elkezdtünk dolgozni azon, hogy adjuk elő a történeteinket, amit Tomiék meséltek… Az előadások zseniálisak lettek, kivéve egyet, amiről nem kívánunk beszélni. Ezek után bulizhattunk egyet az ebédlőben, ami nem csak a gólyáknak szerveződött. Bizony ám… Persze lehet, hogy mégis, és Mariann néni is gólyának érzi magát, ugyanis ő is beszállt bulizni.

Persze nem vagyunk egyformák, nem szeret mindenki bulizni, páran kint beszélgettek, páran pedig a szobákban. Mikor vége volt a bulinak, mindenki rohant fürdeni, ugyanis nagyjából ugyanolyan büdösek voltunk mint előző nap, mert a füstszagú egyen pólóinkban kellett lennünk egész nap, abba még bele is izzadtunk, szóval jó volt… 

Másnap eljött a hazaindulás napja; vártuk is meg nem is. Egyrészt fáradtak voltunk, és mindenütt jó, de legjobb otthon, de mégis nagyon jó volt a gólyatábor és mindenki nagyon jóba lett mindenkivel. 

by: Schlekmann Bejá 9.b