J.D. Salinger: Zabhegyező, IV. részlet

(Előzmények itt.)

MÁSODIK FEJEZET

Külön szobában laktak, meg minden. Biztos voltak már vagy hetvenévesek, ha nem több, de azért nagyon akartak volna élni, persze elég idétlenül. Tudom, hogy aljasság ilyet mondani, de nem úgy gondolom. Csak éppen abban az időben túl sokat gondoltam az öregre, és ettől menthetetlenül az jutott az eszembe, mi a fenéért is él ez még. Tudniillik már teljesen görbe volt, iszonyúan tartotta magát, és ha a táblánál véletlenül leejtette a krétát, akkor valakinek az első padból ki kellett ugrani, felvenni és a kezébe adni. Szerintem ez rettenetes lehet. Persze ha elég sokat gondolkodik rajta az ember, de nem túl sokat, akkor elképzelhető, hogy nem is olyan rossz neki. Például egy vasárnap a srácokkal fenn voltunk náluk, kaptunk egy-egy csésze forró csokoládét, s az öreg mutatott egy ócska, szakadozott navajó takarót, amit Spencer mamával együtt vettek a Yellowstone Parkban, valami indiántól. Ha láttad volna, hogy milyen nagy volt a mellénye a vén szivarnak. Ez az, amire gondolok. Képzelj el valakit, aki olyan vén, mint az országút, és mégis örül, hogy szerez egy takarót.

Nyitva volt az ajtó, de azért kopogtam, csak hogy udvarias legyek, meg minden, pedig már láttam is az öreget. A nagy bőrszékben ült, nyakig bebugyolálva abba a bizonyos takaróba. Felnézett a kopogásra.

- Ki az? - bömbölte. - Caulfield? Gyere be, fiam. - Az iskolán kívül is mindig bömbölt. Néha az embernek az idegeire ment.

Kár volt idejönni, rögtön éreztem, mikor beléptem. Az Atlantic Monthly-t olvasta, a szoba tele volt orvosság- és orrcsöppszaggal. Állatian lehangoló volt. Különben se nagyon bírom a betegeket. De ráadásul az öreg a régi, vacak fürdőköpenyében volt, ami becslésem szerint legalább olyan vén, mint ő maga. Nem szeretem az öreg palikat köpenyben vagy pizsamában. Mindig kilátszik az a ronda horpadt mellük meg a lábuk. A strandon meg mindenütt láttam, hogy a lábuk utálatosan fehér és csupasz.

(Folytatjuk!)

Meghívó

Tinikori DAC

Ha figyelemmel követitek a Csoma blogot, valószínűleg azok között vagytok, akik legutóbbi szavazásunkon is részt vettetek. Ami az eredményeket illeti, bizonyára semmi meglepőt nem tapasztaltatok. Vagy mégis? Számomra érdekesen zárult a tinikori DAC-ra (avagy drog, alkohol, cigi) és egyéb káros szenvedélyekre vonatkozó felmérés.

Azon cseppet sem csodálkozom, hogy sokan dohányoznak, főleg, hogy a pipát (vizipipát, búvárpipát) is belevettük a kérdőívbe. Legtöbbünknek ott figyel a kis gyönyörű török/arab műremek a polcon, és ez így van jól, ugyebár... Persze káros ez is, mind tudjuk, de talán mégiscsak kevésbé... vagy... nem? Ajjaj. Nos, akkor kérdezzük a szakembert. Mr. Google és Mrs. Wiki vajon mit gondolnak erről? Az egyik egészségmagazin szerint ugyanolyan káros, mint a cigi, és az a sor duma, hogy a víz megszűri a káros anyagokat, csupán marketing fogás. Ami könnyen elképzelhető, hiszen tényleg ott mosolyog mindenki polcán a shisha, de a végbemenő reakcióról talán inkább a kémia tanárokat kellene megkérdezni. 

Egyáltalán nem lepett meg az az eredmény sem (bár kellemesen méreteset sóhajtottam a megkönnyebbüléstől,) miszerint szavazóink közül senki nem fogyaszt keményebb drogokat illetve senki sem olyan igénytelen, hogy Technocolos zacskókkal játsszon. Halkan jegyzem meg, hogy ezek a bódító szerek nagyon durván roncsolják az agyat, és - mint az összes káros szenvedély - erős függőséget okoznak.

Ellenben figyelemre méltó eredményeket kaptunk a társaság folyadékfogyasztása kapcsán: sokan kávéfüggők, néhányan pedig rendszeresen fogyasztanak alkoholt. Persze a kérdés nem vonatkozott a mennyiségre, így nem szeretnénk hosszútávú következtetésekbe bocsátkozni, de mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni rajta, vajon érdemes-e ilyen korán rendszeres fogyasztóvá válni, legyen bár szó koffeinről vagy alkoholról. Aki túl fiatalon rabjává válik valaminek, az két következménnyel is számolhat (akár már huszonévesen): egyrészt szervezete telítődni fog, így egyre kevésbé hatnak rá a különböző stimulánsok, s ennek következtében egyre nagyobb adagokra lesz szüksége (bizony, épp úgy, mint a drogprevención mondták, tudod). Másrészt pedig a rendszeres leamortizálódástól (legyen az részegség vagy erős szívverés a hirtelen felhörpintett kávé után) annyira megöregszik a szervezete, hogy már harmincévesen negyvennek fogják nézni. 

Mindezeket nem ijesztgetésül írom, csak megfontolásra szánom mindannyiótoknak. Na, és még valami... Kedves marikás barátunk! Köszönjük, hogy egyedüliként felvállaltad, hogy reprezentáld a suli ezen rétegét. A személyeskedést mellőzve: tudom, hogy többen is szívtok füvet, holott már a Rózsaszín Pitbull is megénekelte, hogy az nem jó. (Olyanok akartok lenni, mint ők?! Ne már!) Hadd mondjam el, hogy nekem is többször keresztezte már az utam egy-egy joint, de valahogy sosem éreztem késztetést, hogy kipróbáljam. Mostanra meg már annyira nem tud érdekelni, hogy az kész csoda! Persze ezzel senkit nem fogok meggyőzni... Mégis: azt szeretném hangsúlyozni, hogy pl. egy bulin a társaság, a tánc, a zene, az ismerkedés sokkal többet ér és sokkal többre visz, mint bármilyen szer. Ki lehet próbálni ezt-azt, hogy érezd, tudd, tapasztald, milyen, de tegyél róla, hogy soha semmi ne vegye át feletted az irányítást. 

Vigyázzatok magatokra!

By: Debra

Kedvcsináló: Ritmikus sportgimnasztika

A RSG igen összetett sportág, nálunk meg aztán pláne, mivel mi csapatban dolgozunk. Néha bizony igen nehéz feladat egy gyakorlat megalkotása: kiválasztani az adott szerre a megfelelő zenét, majd megalkotni hozzá a koreográfiát, az elkészült gyakorlatban figyelni egymásra és a zenére. Minden évet azzal kezdünk, hogy jól megdolgoztatjuk a nyár alatt ellustult izmainkat és megbeszéljük, hogy ki milyen szerrel dolgozna szívesen. Ezután elkezdünk zenét keresni. Minden héten másfél óra az edzés. Az órát bemelegítéssel kezdjük, a kézi szerek elsajátításával folytatjuk. Az órák mindig vidám hangulatban telnek, a sok munka mellett azért sokat hülyéskedünk is. A gyakorlat összeállítását a térformával kezdjük: ki hol fog állni, mikor fog belépni, stb. Minden évben más kézi szerrel ismerkedünk meg, az öt alap szerrel és más "nem verseny" szerrel. Az órákon sokat nyújtunk, hogy minél hajlékonyabbak legyünk. Úgy gondolom, hogy a ritmikus sportgimnasztika számunkra az önkifejezést jelenti, amiben kibontakozhatunk. Mint a balettban, itt is fontos az elegancia, a tartás, a légiesség és a ritmusérzék. 

Számomra nagyon kedves ez a sport, azt hiszem ebben igazán megtaláltam önmagam. Aki egyszer belekóstol az RSG-be, nehezen tud majd megválni tőle, úgy hiszem. 

A ritmikus gimnasztika vagy ritmikus sportgimnasztika női sportág. Versenysporttá szervezés művészi torna néven - a Szovjetunióban kezdődött meg 1936-ban. A balett, a torna és a tánc összevonása figyelhető meg benne. A gyakorlatok végezhetők kéziszerrel és kéziszer nélkül, ún. szabadgyakorlatok formájában. A tornászok 5 szerrel dolgoznak, ezek a következők: karika, kötél, labda, szalag és buzogány. A sportágban megadott elemeket kell belekomponálni egy másfél perces gyakorlatba, amit zenére kell végrehajtani. Ezeken kívül még van egy szabadgyakorlat is, amit szer nélkül hajtanak végre a sportolók.

Tilos a gyakorlatot énekszólammal rendelkező zenére bemutatni, ezért pontot vonnak le a bírók. A legjobbak ebben a sportágban az orosz, ukrán és fehérorosz versenyzők.

A kötél: A kötél általában kenderből vagy más szintetikus anyagból készül, hosszúsága arányos a tornász magasságával. A technikai gyakorlatokat lehet laza, illetve feszes kötéllel végezni, egy vagy két kézzel. A kötélnek csomó van a végén. A tornász és a kötél kapcsolata talán a leglobbanékonyabb a többi kéziszerhez képest. A kötél gyakran olyan, mint egy kígyó, aki megtámadja, megragadja és körülöleli a tornászt. De a végén - lobbanékonysággal, agilitással és egy kis elenganciával fűszerezve – a tornász mindig legyőzi az "ellenfelet".

A karika: A karika, mely mindig fából vagy műanyagból készül, s belső átmérője 80 cm-től - 90 cm-ig terjed, minimum 300 gramm súlyú. Ez általában egy merev, nem hajlítható tárgy.

A karika körülölel egy űrt. Ezt az űrt használják ki a tornászok, akik együtt mozognak a kör alakú formával. A karika használata nem csak a jó fogást, hanem kiváló mozgás-koordinációt is igényel. Kihasználva a karika alakját gurulhatunk, átbújhatunk, gördülhetünk, de akár át is sétálhatunk rajta.

A labda: Gumiból vagy műanyagból készülhet, az átmérője 18 cm-től - 20 cm-ig terjed, súlya minimum 400 gramm. Az egyetlen eszköz melyet nem kell ”megmarkolni ”. Éppen ebben rejlik finomsága: a test és a labda között tökéletes harmónia alakul ki. Látványos feldobásokkal ill. elkapásokkal lehet a gyakorlatot dinamikussá tenni.

A buzogány: A buzogányok fából vagy műanyagból készülnek, hosszúságuk 40 cm-től - 50 cm-ig terjed, súlyuk darabonként 150 gramm. A tornász úgy használja a buzogányokat, hogy gyakorlat közben átgördülhet, átgurulhat rajtuk és képes lehet minden egyéb asszimetrikus alakzat kialakítására, kombinálva a tornában nem megszokott elemekkel. A buzogánnyal végrehajtott gyakorlathoz rendkívül jó ritmusérzék, maximális koordináció és óramű pontosságú precizitás szükséges. A buzogányok különösen alkalmasak a mindkét kézzel egyformán ügyes tornászoknak.

A szalag: A pálca, amelynek átmérője 1 cm, hosszúsága 50 cm-től 60 cm-ig terjed, általában fából, bambusznádból, műanyagból illetve üvegszálból készül. A szalag rész általában szaténból készül. A súlya maxium 35 gramm, szélessége 4-6 cm közötti és nem lehet 6 méternél hosszabb.

A szalag hosszú és könnyed, melyet minden irányba eldobhatunk. Átrepítve a szőnyeg felett sokféle rajzot, alakzatot, ötletet megvalósíthatunk vele, s különböző méretű alakzatokat készíthetünk a ritmusok váltásával, pl. kígyókat, spirálokat, stb. láthatunk a szalag feldobásából és "reptetéséből".

by: Mohi Eszter & Vass Éva 10.A

Frissült

Sziasztok!
Frissült a galéria!
A gólyatáboros illetve gólyaestes képeket is fellelhetitek. (Klikk a képekre!)

Jó szórakozást!

J.D. Salinger: Zabhegyező, III. részlet

(Előzmények itt.)

Egyébként december volt, meg minden, az emberre ráfagyott a gatya, főleg annak a hülye dombnak a tetején. Csak lódén volt rajtam, se kesztyű, se semmi más. Előző héten valaki megléptette a teveszőr kabátomat, egyenesen a szobámból, a bundakesztyűmmel a zsebben, meg minden. Tele volt ez a Pencey link alakokkal. Bőven volt itt jómódú fiú is, de a link alak azzal együtt rengeteg. Minél költségesebb egy iskola, annál több benne a link, nem vicc. Egyébként ott álltam a mellett a hülye ágyú mellett, és majd lefagyott a seggem. Tulajdonképpen nem is nagyon figyeltem a meccset, csak azért ácsorogtam ott, mert szerettem volna valami búcsúfélét érezni. Úgy értem, hogy már hagytam ott addig is iskolát meg különböző helyeket, de jóformán fel se fogtam, hogy elmegyek. Ezt utálom. Az nem izgat, hogy szomorú vagy rossz a búcsú, de ha elmegyek, akkor szeretem tudni, hogy elmegyek. Ha nem sikerül, csak még rosszabb.

Mázlim volt. Egyszer csak valami olyan jutott az eszembe, ami segített megérteni, hogy elhúzom a csíkot tényleg. Az jutott eszembe hirtelen, amikor úgy október körül én, Robert Tichener meg Paul Campbell egy focit rugdaltunk az iskola előtt. Rendes srácok voltak, főleg Tichener. Éppen vacsora előtt volt, már jócskán sötétedett, de mi tovább is csak adogattuk egymásnak a labdát. Egyre sötétebb és sötétebb lett, végül már alig láttuk a focit, de mégse hagytuk abba. Végül is muszáj volt. Az a hogyishívják tanár, aki biológiát tanított, szóval az a Mr. Zambezi, kidugta a fejét az ablakon, és ránk szólt, hogy menjünk be a hálóba, és készüljünk a vacsorához. Szóval, ha valami ilyesmi jut az eszembe, akkor el tudok búcsúzni, ha éppen kell, legalábbis legtöbbször. Amint ez eszembe jutott, megfordultam, és a domb másik oldalán rohanni kezdtem az öreg Spencer lakása felé. Ő nem lakott az intézetben, hanem az Anthony Wayne utcában.

A főkapuig egyfolytában rohantam, aztán vártam egy percig, míg levegőt kapok. Gyakran kifulladok, ha tudni akarod az igazat. Erős dohányos vagyok, ez az egyik - illetőleg voltam. Abba kellett hagynom. A másik, hogy tizenkét centit nőttem tavaly, valahogy így kaptam tébécét, és így kerültem ide, ezekre a rohadt kontrollvizsgálatokra, meg minden. Különben kutya bajom. Szóval amint újra levegőt kaptam, rohantam át a 204. utcán. Marha jeges volt az úttest, majdnem eltaknyoltam. Azt se tudom, miért rohantam, gondolom, ahhoz volt kedvem. Mikor átértem a másik oldalra, úgy éreztem magam, mint aki fölszívódott a ködben. Olyan hülye délután volt, fantasztikusan hideg, nem sütött a nap, meg minden, és ahányszor átmentem a másik oldalra, mindig úgy éreztem, hogy eltűnök, mint a szürke szamár. Öregem, jól megrángattam a csengőt, mikor végre odaértem Spencer papáékhoz. Tényleg teljesen összefagytam, a fülem állatian fájt, az ujjaimat alig bírtam mozgatni. - Gyerünk már, gyerünk - mondtam majdnem hangosan -, nyissa már ki valaki. - Végül Mrs. Spencer nyitotta ki. Nem volt náluk cseléd, meg semmi, mindig maguk nyitottak ajtót. Nem vetette fel őket a pénz.

- Holden! Örülök, hogy eljöttél! Gyere be, fiam! Halálra fagytál, ugye? - Azt hiszem, tényleg megörült nekem. Szeretett, legalábbis azt hiszem

Öregem, faroltam is gyorsan befelé.

- Hogy tetszik lenni? És hogy van a tanár úr?

- Add ide azt a kabátot, fiam - mondta. Nem hallotta, mikor megkérdeztem, hogy van Mr. Spencer. Kicsit süket volt.

Beakasztotta a kabátomat az előszobaszekrénybe, én meg egy kicsit hátranyaltam a hajam. Rendszerint borotvahajat viselek, azt nem kell sokat fésülni. - Hogy tetszik lenni? - kérdeztem újra, csak hangosabban, így aztán meghallotta.

- Köszönöm, most éppen jól. - Becsukta a szekrényt. - És te hogy vagy? - Éreztem a hangsúlyából, az öreg elmondta már neki, hogy kicsaptak.

- Köszönöm, jól - feleltem. - A tanár úr hogy van? Már túl az influenzán?

- Túl! Úgy viselkedik, mint egy igazi... nem is tudom, micsoda... A szobájában van, fiam. Menj csak be.

(Folytatjuk!)

Szavazás

Milyen rossz szokásaid vannak fiatal korod ellenére?
Ez olyan dolgokra vonatkozik, amit rendszeresen csinálsz, bár tudod róla, hogy nem helyes.
Persze mindezt 18éves kor alatt teszed.
Aktívan dohányzol? Rendszeresen fogyasztasz szeszes italt?
Esetleg kávé függő vagy?
Ismerd fel és ismerd be, hogy ezek káros dolgok, és tegyél ellenük!

Hadd lássuk, ki mit vall be - szavazzatok!

Nyílt nap

Figyelem!

November 5-én nyílt nap lesz a suliban.

Reméljük mindenki tekintettel lesz a látogatókra,
hisz belőlük lesz az új nemzedék.