A RSG igen összetett sportág, nálunk meg aztán pláne, mivel mi csapatban dolgozunk. Néha bizony igen nehéz feladat egy gyakorlat megalkotása: kiválasztani az adott szerre a megfelelő zenét, majd megalkotni hozzá a koreográfiát, az elkészült gyakorlatban figyelni egymásra és a zenére. Minden évet azzal kezdünk, hogy jól megdolgoztatjuk a nyár alatt ellustult izmainkat és megbeszéljük, hogy ki milyen szerrel dolgozna szívesen. Ezután elkezdünk zenét keresni. Minden héten másfél óra az edzés. Az órát bemelegítéssel kezdjük, a kézi szerek elsajátításával folytatjuk. Az órák mindig vidám hangulatban telnek, a sok munka mellett azért sokat hülyéskedünk is. A gyakorlat összeállítását a térformával kezdjük: ki hol fog állni, mikor fog belépni, stb. Minden évben más kézi szerrel ismerkedünk meg, az öt alap szerrel és más "nem verseny" szerrel. Az órákon sokat nyújtunk, hogy minél hajlékonyabbak legyünk. Úgy gondolom, hogy a ritmikus sportgimnasztika számunkra az önkifejezést jelenti, amiben kibontakozhatunk. Mint a balettban, itt is fontos az elegancia, a tartás, a légiesség és a ritmusérzék.
Számomra nagyon kedves ez a sport, azt hiszem ebben igazán megtaláltam önmagam. Aki egyszer belekóstol az RSG-be, nehezen tud majd megválni tőle, úgy hiszem.
A ritmikus gimnasztika vagy ritmikus sportgimnasztika női sportág. Versenysporttá szervezés művészi torna néven - a Szovjetunióban kezdődött meg 1936-ban. A balett, a torna és a tánc összevonása figyelhető meg benne. A gyakorlatok végezhetők kéziszerrel és kéziszer nélkül, ún. szabadgyakorlatok formájában. A tornászok 5 szerrel dolgoznak, ezek a következők: karika, kötél, labda, szalag és buzogány. A sportágban megadott elemeket kell belekomponálni egy másfél perces gyakorlatba, amit zenére kell végrehajtani. Ezeken kívül még van egy szabadgyakorlat is, amit szer nélkül hajtanak végre a sportolók.
Tilos a gyakorlatot énekszólammal rendelkező zenére bemutatni, ezért pontot vonnak le a bírók. A legjobbak ebben a sportágban az orosz, ukrán és fehérorosz versenyzők.
A kötél: A kötél általában kenderből vagy más szintetikus anyagból készül, hosszúsága arányos a tornász magasságával. A technikai gyakorlatokat lehet laza, illetve feszes kötéllel végezni, egy vagy két kézzel. A kötélnek csomó van a végén. A tornász és a kötél kapcsolata talán a leglobbanékonyabb a többi kéziszerhez képest. A kötél gyakran olyan, mint egy kígyó, aki megtámadja, megragadja és körülöleli a tornászt. De a végén - lobbanékonysággal, agilitással és egy kis elenganciával fűszerezve – a tornász mindig legyőzi az "ellenfelet".
A karika: A karika, mely mindig fából vagy műanyagból készül, s belső átmérője 80 cm-től - 90 cm-ig terjed, minimum 300 gramm súlyú. Ez általában egy merev, nem hajlítható tárgy.
A karika körülölel egy űrt. Ezt az űrt használják ki a tornászok, akik együtt mozognak a kör alakú formával. A karika használata nem csak a jó fogást, hanem kiváló mozgás-koordinációt is igényel. Kihasználva a karika alakját gurulhatunk, átbújhatunk, gördülhetünk, de akár át is sétálhatunk rajta.
A labda: Gumiból vagy műanyagból készülhet, az átmérője 18 cm-től - 20 cm-ig terjed, súlya minimum 400 gramm. Az egyetlen eszköz melyet nem kell ”megmarkolni ”. Éppen ebben rejlik finomsága: a test és a labda között tökéletes harmónia alakul ki. Látványos feldobásokkal ill. elkapásokkal lehet a gyakorlatot dinamikussá tenni.
A buzogány: A buzogányok fából vagy műanyagból készülnek, hosszúságuk 40 cm-től - 50 cm-ig terjed, súlyuk darabonként 150 gramm. A tornász úgy használja a buzogányokat, hogy gyakorlat közben átgördülhet, átgurulhat rajtuk és képes lehet minden egyéb asszimetrikus alakzat kialakítására, kombinálva a tornában nem megszokott elemekkel. A buzogánnyal végrehajtott gyakorlathoz rendkívül jó ritmusérzék, maximális koordináció és óramű pontosságú precizitás szükséges. A buzogányok különösen alkalmasak a mindkét kézzel egyformán ügyes tornászoknak.
A szalag: A pálca, amelynek átmérője 1 cm, hosszúsága 50 cm-től 60 cm-ig terjed, általában fából, bambusznádból, műanyagból illetve üvegszálból készül. A szalag rész általában szaténból készül. A súlya maxium 35 gramm, szélessége 4-6 cm közötti és nem lehet 6 méternél hosszabb.
A szalag hosszú és könnyed, melyet minden irányba eldobhatunk. Átrepítve a szőnyeg felett sokféle rajzot, alakzatot, ötletet megvalósíthatunk vele, s különböző méretű alakzatokat készíthetünk a ritmusok váltásával, pl. kígyókat, spirálokat, stb. láthatunk a szalag feldobásából és "reptetéséből".
by: Mohi Eszter & Vass Éva 10.A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése