Mindenki kivirult fejjel érkezett a Stadionok buszpályaudvarra. Ott minden barát egymásra talált. Kis idő elteltével már itt volt az ideje a búcsúzkodásnak - el is indult a busz.
Az idő hamar elszaladt az utazás közben. Beszélgettünk, zenét hallgattunk és volt, aki aludt egy kicsit. Még délelőtt leértünk Sarudra, mindenki kipakolt és berendezkedett. Erre volt kb. 1 óra, de elég volt, sőt még talán sok is.
Az első gyűlésünkön megmutatták nekünk a "hívózenénket", ismerkedtünk, felosztották a csapatokat a vezetők, játszottunk és mindenki megkapta a saját "BUDDY-ját" (vagyis, hogy kire kell felügyelnie csapattársai közül - a szerk.). Az este többször ellátogatott a lányszobába Ildikó néni. Lehet, hogy azért, mert kicsit hangosak voltunk? Valóban nem sokat aludtunk az éjszaka, de másnap fel tudtunk kelni és újult erővel tudtuk kezdeni a napot.
A reggelit mindenki papucsban és mamuszban köszöntötte. A szokásos táboros kajákat ettük, amik még mindig nagyon finomak. Evés után pihentünk és a felelős csapat pakolt. Később be kellett menni: a hívózenét mindenki rögtön felismerte és rohant be az ebédlőbe, ahol készülődtünk a játékra. Mindenki megnézte, hogy ott van-e a BUDDY-ja.
A játék kezdetét vette. Azt hiszem, hogy a második nap volt a "vattancsus koncentrációs játék", ami mindenkinek nagyon tetszett. Az utolsó nap este pedig mindenki előadta az "óvodás szerepjátékot", amit az első nap osztottak ki a csapatoknak. Miután mindenki eljátszotta a szerepét, eljött a bulizás ideje Mindenki jól szórakozott.
Nekem az utolsó napi program tetszett a legjobban, mert akkor van az a "szeretetes, zenehallgatós, sírós dolog", amit nem nagyon lehet megfogalmazni. Utána az utolsó reggeli következett, majd a csomagolás, később pedig haza indultunk. Nagyon élvezetes volt a tábor, sokat tanultunk a segítőktől és remélem, hogy egyszer valahogy meg tudjuk nekik hálálni azt a sok segítséget, amit kaptunk tőlük.
By: Evelyn, 7.a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése