Levelesládánkban találtuk

Kedves Szerkesztőség!

Örömmel olvastam itt a Csoma blogon, hogy még mindig milyen népszerű a Kőrösi Underground Fesztivál (ismertebb nevén a KUF) az iskola tanulói között. Ezen felbuzdulva - és egy picit a nosztalgiától is fűtve- gondoltam arra, hogy írok egy pár sort a kezdetekről, hogy a mostani diákok is megismerjék, hogyan indult a már lassan 15 éves KUF.

Honnan jött az ötlet? A válaszhoz még egy-két évet vissza kell menni az időben. Egészen pontosan 1991-et írunk, amikor a suliban felüti fejét az S.TEAM SE (ejtsd: Esti Mese) zenekar. Ők adnak 3 nagy sikerű koncertet a suliban, és engem ekkor érintett meg valami. (Bevallom én miattuk kezdtem el zenélni 1993-ban.) 

Aztán jött az 1993-as nyár, amikor először került megrendezésre akkori nevén a Diáksziget Fesztivál. Ez a két élmény - és az a tény, hogy 1993 végére már legalább 4 zenekar működött a Körösiben - vetette fel bennem a gondolatot, hogy szervezhetnénk egy mini zenei fesztivált a Kőrösis zenekaroknak. Szerencsére Árendás Feri barátomnak is ilyen gondolatok kavarogtak a fejében, tőlem függetlenül. Azt hiszem valahol 1993 november-december környékén járhattunk az időben, mikor végleg eldöntöttük, hogy belevágunk a fesztivál megszervezésébe. 

Először az iskola vezetését kellett meggyőzni arról hogy kell nekünk egy ilyen fesztivál. Ugyebár a zenekarokat nem kellett győzködni, örült mindenki egy ilyen fellépési lehetőségnek. A tanárok közül Németh Zoltánt és Rádi Zoltánt kértük fel segítőknek, és ők hamar „kilobbizták” a fesztivált Felter András igazgató úrnál. Innentől kezdve szabad utat kapott a fesztivál, már csak rajtunk (itt a zenekarokra is gondolok) múlott, hogy miként élünk a lehetőségekkel. Ami - valljuk be - nem volt túl sok akkoriban. De erről majd kicsit később.

Az első feladat az időpont lefixálása volt. Ezzel nem is volt túl sok probléma, nem nagyon kellett igazodnunk semmihez (akkor még nem voltak gimis érettségik a suliban, és a fesztivál csak később lett a Csoma-hét része). Szóval 1994. május 27. péntek lett a „nagy nap”. Emlékszem, hogy azért raktuk péntekre a fesztivált, mert nem voltunk benne elég biztosak, hogy ha szombatra rakjuk, visszajönnek-e az emberek. (Mint ezt a későbbi fesztiválok igazolták, alaptalan volt a félelmünk.)

A második feladat a helyszín kiválasztása volt. Itt már nem volt olyan egyértelmű a helyzet. Több helyszín is felmerült. Az első a tornaterem lett volna, de ezt túl nagynak találtuk és a váltócipő kérdést sem tudtuk volna megoldani. Szóba került a menza és a fehér épület tornaterme is, de ezeket meg kicsinek találtuk. Ekkor jött az ötlet, hogy az S.TEAM SE már játszott korábban a folyosón. Először a második emeleti folyosót néztük ki magunknak, de mivel ott nagyon sok üveg vitrin volt, nem kockáztattuk meg a dolgot. És akkor jött a tornatermi folyosó. Mint később kiderült, ez nagyon jó választás volt, mert meg lehetett közelíteni a „ketrec” felől hátulról, így nem kellett az embereknek mászkálni az iskolában, illetve a zenészek is be tudtak menni a színpad mögé külön.

Időpont és helyszín már meg van, de mi legyen a hangosítással és a színpaddal? A színpad kérdést hamar megoldottuk. Mivel nem volt más, így a tantermi asztalokat raktuk jó szorosan egymás mellé. Mielőtt levittük őket, mindegyik aljára ráírtuk ceruzával hogy melyik teremből hoztuk el őket, hogy a végén ugyanazok az asztalok kerüljenek vissza a termekbe. A hangosítás már nehezebb ügy volt. Szerencsére volt egy ismerősünk a Dózsa György művelődési házban és ők ingyen kölcsönadtak nekünk 2 nagyobb hangfalat. A többi cuccot az iskola adta (talán egy orsós magnót (!) és az iskolarádió erősítőjét),  illetve a zenekarok hozták magukkal. Mai szemmel nézve nagyon kezdetleges körülmények uralkodtak a hangosítás terén. A fényeket Árendás Feri készítette saját maga. Május 26-án csütörtökön még egy főpróbát is tartottunk. Felépítettük a színpadot, bepakoltuk a cuccokat, kipróbáltunk mindent, aztán pakolás vissza, mert másnap még tanítás volt.

Mivel akkor még nem volt mobiltelefon, internet, stb., a reklámozás is még a hagyományos úton ment. Csináltunk egy kézzel rajzolt plakátot, amit lefénymásoltunk és azt ragasztottuk ki az iskolában mindenhol. Nagyon izgultunk, hogy mennyien hallgatnak-néznek meg minket, de szerencsére nagyon sokan eljöttek az első KUF-ra. Csak a rend kedvéért leírom az akkori fellépőket: Rotomatik, Nagymama Lekvárja, Das Produkt, Bluster, Erik a Narancs, Red Power, illetve fellépett volna még az Electric Playground is, csak a technika közbeszólt és nekik már nem adott lehetőséget. Ezt leszámítva probléma nélkül lezajlott az első KUF. 

A következő héten nagyon jó volt fogadni a dicsérő szavakat, hogy milyen jól megszerveztük a bulit, és hogy milyen jól érezték magukat az emberek. Már ekkor tudtuk, hogy ennek folytatása lesz. Személy szerint én még 1996-ig szerveztem a KUF-okat, mivel eddig jártam a Kőrösibe. Annak viszont nagyon örülök, hogy még mindig van igény erre a fesztiválra, és az "újabb generációk" is éreznek annyi elhivatottságot magukban, hogy évről-évre megszervezzék ezt a fesztivált. Nem is beszélve a tavalyi sarudi fesztiválról. De ez már egy másik történet.

Merczel Tamás 

(Kőrösis öregdiák, egykori KUF szervező)  

Interviews with our Teachers

Hello, I’m Ági! You are now reading the new heading of the School News. It is about our teachers, so first I have interviewed our French teacher, Ms Ibolya. 

‘Good morning! Can I have a few questions?’

‘Hello Ági, yes, I’m listening.’

‘When did you decide to become a teacher?’

‘When I was a school-leaver.’

‘Why just a teacher?’

‘Because I did not have any better idea.’

‘And why French?’

‘Because that was my favourite subject at school.’

‘Where did you go to college?’

‘First I studied at the TF in Eger, then when I finished I attended the TF in Budapest.’

‘How long have you been teaching?’

‘Well, since 1983.’

‘And do you like it?’

‘Yes, of course.’

‘Thank you, goodbye.’

‘Goodbye.’

I hope you have got all your questions about Ms Ibolya answered. I really enjoyed this interview. Next week I will be back with another interview.

By: Ági, 10.B

Kétséges gondolatok

Sokat gondolok rád,
Sokszor, de mindig másképp
Ajkad annyiszor megáld,
De én mindig mást érzek épp.

Még őszintén, kezed
Testem köré fonod,
Őszintén képzeled,
Lelkem az otthonod.

Tán először én nem voltam őszinte,
De te ostoba mindig is voltál,
S most lelkem szürke színe,
Melyet helyettem te, vérbe mártottál.

Ejthettem én is sok
Apró kis sebet,
De sohasem hagyok
Egyedül lelkeket.

Akarattal, te sem hagytál
Egyedül, s szívből,
Csak egyedül te imádtál,
Én szeretlek, lélekből.

Utunk egy tisztáson
Kereszteződik, lassan,
Óvatosan, meg ne bántson,
Emelkedik a hamuban.

De kétfelől jön, mely
Két igaz ellentét,
Jó és gonosz hely,
E rejtett lét.

Személyes utak, melyek
Mélyen alul élnek
Félelmetes helyek,
S dühös, vén teremtmények.

Hírtelen mindennek vége,
Tiszta a lélek, van egy ág
Mely egyetlen reménye,
Ki majd a sötéten átvág.

Az emléke, melynek
El kéne tűnnie lelkemből
Csak vár, s émelygek
Az előttem álló szellemtől.

Utunk többször elvállt,
S fájdalmasan kettéágazott,
De szívünk összezárt,
S nekünk utat mutatott.

Többé nem engedlek el
S te sem fogsz, ezt tudom,
Sok katona menetel
S félnek a hosszú úton.

Én is közéjük tartozom,
S céljukat megáldom,
Közben lelkedben napozom
És alszom téli álmom.

Álmodom is sokat,
Rólad és rólam,
Néha rosszakat
Is, De többször jókat.

Néha félek, mikor mély
Álomba merülök,
Mint narancsról a héj
Én is halálba merülök.

Nem hiszel álmaimban,
Bár meghallgatod őket,
Nem hiszel szárnyaimban
De hagyod, ők vigyenek téged.

Van, hogy én sem hiszem
Hiába látom hallom
Megfogom és érzem,
Lélekben nem tapasztalom.

Tudom ki, és mi vagyok
Hol és mért teszem azt
Képzeld, ott Fönt ki ragyog,
És mit rejt itt e maszk.

Fájdalmat, könnyes érzelmet,
Szeretet, mely végtelen
Lelket és sötét félelmet,
És világot mely egetlen.

Lehunyom a szemem,
De sokszor más ül itt,
Más van énvelem,
És én csak sírva hajlom karjaiba
Könnyem, szárnyait marva.

by: Simó Áron 8.b

BKV sztrájk - biciklis forradalom

Legtöbbünknek csak egy nehezen megoldható problémát vetett fel. Nevezetesen, hogy vajon hogy fogunk ma eljutni az iskolába. De a pénteki 24 órás sztrájk a főváros közlekedéséért történt, emellett pedig rávilágított valami nagyon fontos dologra - az alternatív közlekedési eszközökre! 

Ahogy korábban már szóltunk róla, a kerékpár népszerűsége más városokban is nő. Egyrészt egészséges, mert nem tudsz elhízni, ha bringával jársz suliba/dolgozni, másrészt hosszú távon mindannyiunk érdekében tekersz: kevesebb autó=kevesebb szmog, tisztább levegő, élhetőbb város. Tehát biciklizz minden hétköznap! 

És gyere el vasárnap a biciklis felvonulásra!

By: d.

Csoma-hét

A napokban többeket megkérdeztünk a Csoma-hétről. A véleményeket összegeztük, és igyekeztünk levonni a következtetéseket. Alább tehát egy rövid összefoglaló és értékelés - ahogy Ti láttátok. Ha bármi kiegészítésre szorul, klikk a "megjegyzésekre" és szólj hozzá! Nos, akkor kezdjük.

Remélhetőleg minden Kőrösis diák nagyon jól tudja, hogy a március utolsó napjával kezdődő április első hete, az úgynevezett Csoma-hét volt. Ezt a számunkra nevezetes hetet idén is hétfőn, a Zöld épület első emeleti folyosóján lévő Csoma Fal ünnepélyes koszorúzásával nyitottuk meg. Ez a megnyitó többnyire abból áll, hogy minden osztály küld egy vagy két képviselőt, akik egy szál virágot helyeznek el a falnál, a nyolcadikosok és a tanárok pedig egy újabb koszorúval díszítik iskolánk névadójának emlékművének környékét. Idén a 4. és 5. a osztály énekelt nekünk, szebbnél szebb műveket, ezúton is gratulálunk a kis dalospacsirták műsorához.

Ezen a délutánon, a klubban filmvetítés is helyet kapott, melyen egy Kőrösi Csoma Sándor életéhez valamilyen szálon kapcsolódó filmet vetítettek le a kíváncsi és érdeklődő arra tévedőknek.

Nagyjából a dolog hivatalosabbnak nevezhető rész itt véget is ér, ezután már a fiatalok által jobban kedvelt és látogatottabb programok kapnak főszerepet. Vegyük például a Francia Estet. Ezen a kis esti eseményen idén is sokan részt vettek, tanárok és diákok is egyaránt. A franciát tanuló osztályok (adott része természetesen) kis műsorszámokkal készül, hol vicces, hol ismeretterjesztő témákban. Nem vitás, ez minden résztvevőnek (mind nézőnek, mind fellépőnek) az egyik legjobb esemény volt. Aztán...

A Fordított Nap. Ez is egy minden évben terítéken lévő program. Először mindig véndiákok tartanak előadást különböző témákban, ez minden évben nagyon érdekes szokott lenni és az osztályok általában örömmel és figyelemmel hallgatják végig az érdekességeket. Aztán következik a nyolcadikosok által összeállított igazán fordított nap. Régebben kampányok is voltak ezzel kapcsolatban, de ez mára már elhalványult szokás (sajnos?). Végülis nem lenne ez sem rossz program, csak talán kicsit több figyelmet kéne fordítani a különböző szobák kidolgozására, így élvezhetőbbek lennének a programok is. Az udvari játékok is mókásak voltak, bár a gimnázium talán örült volna egy valamivel szervezettebb elosztásnak ezen az egész fordított napon.

Pénteken a K.U.F. (Kőrösi Underground Festival) egy elég mozgalmas esemény volt, tudomásunk szerint ezt élvezte mindenki a legjobban. (Nem csodálkozunk, szerintünk is ez volt a legjobb. ;)) Zenekarok, hangulat, jókedv, jófej emberek, szabadság, szerelem, a legszebb dolog, szóval egyszerűen király! ;) Ezt a programot szeretné a nagy többség mindenképpen megtartani jövőre (meg azután, meg azután, meg azután..) is, mivel nagyon-nagyon élvezték az ottlévők! :)

A 24órás sporton kicsitől-nagyobb korosztályig voltak résztvevők, sokan, úgyhogy a hangulat ott is megvolt. Mindenki játszott mindenkivel, úgyhogy volt lehetőség levezetni a fölösleges energiát és kisportolni magából mindenkinek a feszültséget. A nap vége felé már mindenki elég fáradt volt, de ez természetes. Ahogy megtudtuk, ezt a programot is megtartanátok, mert élvezetes, hogy játszhattok és mindenki megmutathatja mit tud.

Szóval összegzésben kikövetkeztettük a tőletek beszerzett infókból, hogy bár sokan érdeklődtök a kulturálisabb, komolyabb, "odafigyelősebb" programok iránt is, mégis amit igazán szerettek és sokan szívesen részt vesztek rajta: a pörgős, tombolós események, ahol mindenki kiélheti magát és élvezheti a nem túl hivatalos iskolai élet örömeit. Tehát az abszolút top a Francia Est, a K.U.F és a sportok, de a Fordított Napot is szívesen folytatnátok. Ellenben nem volt annyira népszerű a filmvetítés és a táncbemutató. 

Egyetértesz? Szó se róla? Várjuk megjegyzéseiteket, véleményeiteket, ötleteiteket és kritikáitokat ide a blogra! :)

By: Niki & Szani, 9.B

Édenről Keleten

John Steinbeck: Édentől keletre

Tegnapelőtt olvastam ki. Bár több, mint 700 oldalas, meg kell vallanom, hogy minden sorát élveztem. Egy ember egész életét öleli fel ez a nagyon is egyértelmű szimbolizmussal telített regény. Az ember neve Ádám. 

Ádám testvérének - Charlesnak - tökéletes ellentéte: visszafogott, nyugodt, szinte már bosszantóan kompromisszum-kész. Apja - talán éppen azért, mert önmagában ezen tulajdonságokat nem találja - leplezetlenül őt szereti jobban két fia közül. Mégis Ádámot küldi katonának, mert "neki nagyobb szüksége van rá", míg Charles a farm körül marad. Kalandok és sok év után Ádám visszatér Charleshoz. Apjuk idő közben meghal. 

Egy napon egy összevert lány keveredik lakásuk elé. Cathy úgy szökött el otthonról, miután felgyújtotta szüleit. A maga útjait járta, de kitartóját nem szívlelte, így aztán egy idő után csúnyán összevesztek, és egy sikátorbeli verekedés lett a vége: így került Cathy a fiúkhoz. A széplelkű Ádám könnyedén belészeret az ápolást igénylő lányba. Már többnek is látja, mint bármelyik nőt: angyal, kincs, menedék számára.

De a történet korántsem ilyen idilli: Cathy kihasználja Ádám naivitását, ocsmány dolgokat művel a háta mögött - végül mégis elköltöznek közösen az Államok másik csücskébe. Itt Samuel Hamiltont és családját is megismerhetjük. A jókedélyű öreg rengeteg tanáccsal látja el a körülötte élőket anélkül, hogy bárkit frusztrálna őszintesége. De Cathy érzi, hogy átlát rajta. 

Telik az idő, Cathynek és Ádámnak ikrei születnek. De a szívtelen nő nem bír kötelékek között élni: vállonlövi férjét és otthagyja a két fiúval és kínai szolgájával. Felköltözik a városba és bordélyházat nyit. Ádám sokáig élő halottként létezik csupán. A gyerekeket csak a szolga nevelgeti, nevet sem kapnak egy éves korukig. De Samuelnek sikerül helyretennie Ádámot - legalábbis egy időre úgy tűnik - hogy "menjen végig a mozdulatokon", ha már élni nincs is kedve. 

A két fiú sorsa sokban hasonlít Ádám és Charles viszonyára: Áron széparcú és jólelkű, mindenki egyből megkedveli, míg Caleb mindenkiből ellenszenvet vált ki. Tizenéves korukban ugyanaz az Abra nevű lány tetszik meg mindkettőjüknek, de nem kezdenek lovagias harcba. Caleb csendben lemond Abraról. Végül mégis az övé lesz. De hogy hogyan, azt már igazán nem lenne értelme ecsetelni: annyi bizonyos, hogy ebben a műben semmi nem úgy végződik, ahogy gondolnád. Mindenkinek ajánlom, de legfőképp 16 éves kor fölött! ;)

By: Debby

Félelem

Félelem. Mások vagy magunk iránt érzett aggodalomból fakadhat, amelyet egy kellemetlen helyzet okoz, és szintén a témához kapcsolódik a kétségbe esés, mely e betegség gyakori jellemzője.

Félt valamikor, gondolom a kedves olvasó is pont úgy mint én... néha de annál többször, s kétségbeesési szintje is változó lehetett a helyzet komolyságától.

Miért jó a kétségbeesés? – erre bizony nincs válasz, hiszen ez egy abszolút negatív élmény, legalábbis számomra, melyet nem szeretek átélni, sőt (!) visszaemlékezni sem szívesen akarok.

Kétségbeesés, amikor elveszítjük uralmunk és nem látunk kiutat. Ennek a legfelsőbb fokozata, amikor nem is keressük azt.

Persze az már nem köztudott tény, hogy olyan problémák várnak ránk, melyet el sem tudunk képzelni, sokan nem is teszik: erre nagyon sok ok lehet, melyeket nem kívánom felsorolni.

Nézzünk hát a másik irányba? – nem! Ilyet soha nem szabad tenni, mert a tudatlanság a legnagyobb bűn és egyben hiba is.

Említésben részesült a mások iránt érzett aggodalom, ugyanis embertársaink közül, legalább ketten, köztük jómagam és még egy valaki biztosan, feltesz egy maszkot, mely mögé begyömöszöli mindazt a sérelmet, utálatot és sajnos a boldogságot is sokszor, mely széppé és torzzá egyben teszi arcát. Bevallom, bár akik ismernek nem feltétlenül tartanak őszinte embernek, de ki tudja? Az is csak egy maszk, mellyel valami mást takarok (?): persze hogy az! Mi más is lehetne, hisz ha ezt a maszkot, mely oly mélyen ivódott arcomba, elvetném, kincsek és átkok szakadnának le könnyes cseppek tengerében. Köztudott tény, hogy ezt nem akarom tapasztalni sem én, sem mások. Viszályt okoznék, káoszt s tán még rémületet is. Nem lennék józanabb ember, mint amazok a részegek, kik meztelenül futkároznak keresztúron, kiöntve szívüket, de nem veszik észre, hogy mást is kiadnak magukból, az intim részeken kívül. Őket biztosan nem érdekli, másnap úgysem emlékeznek rá.

Könnyek, mi mindent mondanak nekünk? Lehetünk boldogok, szomorúak, letörtek, de sírhatunk minden felsőbb ok vagy cél kivételével együtt is, mely pillanatban lelkünk egy kis pillére szakad ki helyéről, s minden, amit tartott, gyöngy kis cseppekben elvész egy zsebkendőben.

Mit tennének mások, ha valaki sírna, és a síró „fél” aztán hogyan reagálna? Félne attól, hogy kinevetik, s többet sír és ordít majd azért, mert előzőleg sírt? Megáll e majd valaha, vagy könnyes párnáján ér véget élete?

Persze hogy nem! Ha így lenne, én nem lennék, és biztos vagyok benne, hogy mások sem.

Reakciók, segítenek, rontanak vagy csak semlegesen hagyják a lelket, ez mindenkinél más. Nagyban függ az okozattól is.

Egy jó barátom, nevét nem említem, bár az illető bizonyosan tudja, hogy semmi szégyellnivaló nincsen azon, hogy elsírta magát. Velem is megtörtént, én is jártam ott, engem is kinevettek és igen; engem is bántott.

A történet nyelvtanórán kezdődött, az okozat pedig nem más, mint az akkor kiosztott nyelvdolgozat. Főhősünk életében először kapott elégtelent – főbb tárgyból persze – és beleesett a kétségbeesés kis homokcsapdájába. Követtem a kibontakozást, látszott rajta, hogy megviselte az esemény, de nem vettem észre, hogy bárkit bántott volna, azt meg kétlem, hogy csak én figyeltem oda.

Az órának hamar vége lett, én mögötte kullogtam, majd láttam könnyezik. Néhány hölgy, melyet nem volt szerencsém megismerni – el nem ítélem őket – kinevették főhősünk. Enyhén vállára tettem a kezem, majd mondtam neki hogy mosson arcot. Érdekes, mert – számomra – az apró problémáját és a kétségbeesésének okát gyorsan érthetően és kétségbeesetten adta elő.

Megértettem őt, bár engem a világ rontott el – szoktam mondani magamba – és már nem éreztem, nem szólalt meg bennem a kis gyermek, szúrós hangjával, átéltem s én is kétségbe estem. Más miatt. Én azon figuráztam – mivelhogy őt lelkemre vettem – hogy oldjam meg a gondját, hogyan segítsek neki. Szerencsére hamar józanodtam, megnyugtattam és még arról is gondoskodtam, hogy ne késsen el a következő óráról.

Ez kicsi, elenyésző, apró dolog, de ha egy élet forog kockán, pénz, siker, hírnév, talán mindenki jobban át tudja élni, a valótlan félelmeket, ezerszeresen felnagyítva.

By: Simó Áron 8.b (Lucius)

Interjú-kommandó

Kedves Kőrösis!

A következő néhány nap során légy résen, a szerkesztőség és néhány megbízott munkatárs ki fog faggatni a Csoma-héttel kapcsolatban mindenről! Ha nem találnának meg, de van mit mondanod, továbbra is várjuk megjegyzésed bármelyik bejegyzéshez!

Üdv:

A Csoma blog szerkesztősége

Megtetted már

Megtetted már
Hogy láttál valaki magába borulva zokogni
Ott, voltál már?
Magadba néztél és segítettél neki?

Segítenél, te tudod hogyan tedd meg?
Akkor mélyen, magadba nem néztél,
A kérdés ezért fogott mélyen meg.
Hát kihez mentél, kit kérdtél?

Senkit, mert nem látod,
Nem érzed, nem éled át,
Vagy nem hallod?
- mások siralmát?

Hallod bizony, én tudom.
Benned és bennem is megvan
És ugye, fáj nagyon
Talán jobban fáj, mert hallom

De nem csak hallom
Érzem élem és átélem
Újra és újra megtagadom,
Azt mondod nem érzem?

Nézz a szívedbe és úgy mondd
Nézz a szemembe és állítsd!
Hogy a világ nem zord
Gyerünk, kérlek ámíts.

Ha megtennéd,
Előtted én meghajolnék,
Ha kérnéd,
Akár kezet is csókolnék.

Nem, mert nincs e világon olyan lélek,
Ki nem érzi és nem állítja erősen,
Hogy ami itt van az nem élet.
És csak csapkodsz dühösen.

Már megint!
Ez is a te hibád, látod?
Hogyha ezt a gondolatot folytatod.
Itt meg kell állnod.

Fordulj meg, s látod
Mögötted fájdalom söpör
S előtted dühös tűzhullámok.
Most, most kell megállnod

Vízzel parancsolni a tűznek,
Széllel a hullámnak
És én megmondom önnek,
Szeretet a végi e hullámnak.

Tévedek, hadd tévedjek
Én ebben élek,
S benned, csak én hiszek.
De mondd, ez számodra élet?

Hogy felkelsz,
S a hideg lehelet csapkodja arcod
S kérdesz,
E hideg lehelet csakis sajátod.

Hírtelen elkapod, s lelkedbe zárod
Így mész ki, s élsz
Teszed dolgod, s meséled álmod:
Mely lassan szinte valóssággá válik.

Valóság, igen, de a tükör összetörik,
A fájdalom visszajő
S szíved mérges véredbe csuklik
A szenvedés már rajtad kívül nő.

Ekkor jönnek angyalok,
Fénnyel, díszes szárnyal,
Ő volt ki vallatott
S megijesztett árnnyal.

Nem hittél benne, s eldobtad magadtól.
Ezután már hozzád ő sem szól.
Úgy tévedsz, minden rendben
De tévedsz, s a tévhit nem jó.

Számodra most, már vége
Lelked üres marad
S a furcsaságod léte
Melyért olcsónak tartod magad.

Olcsó is vagy, meg is vetnélek
De ilyet lélekkel nem tesz lélek.
Ő is híve a szeretet eszmének,
Hát ezért siratlak én is téged.

Kezet csókolok,
Mert nekem nem vagy olcsó
Utánad már nem futok,
Hisz én lettem a „nemjó”

By: Simó Áron, 8.b

Kavalkád

Éjjel, ahogy az eső apró kis cseppjei hullanak arcomra, lépik be ő, sötét hosszú ruhába. Fény árad utána, angyali fény, melyet valaha én ontottam ki magamból. Ő nem én vagyok, ő valaki más, akire vágytam oly régóta. A világ forog s ő nyújtja kezét felém. Gyönyörű kezek azok. Fiatalok szépek, angyaliak. Nem bírok mozdulni, életjeleim sincsenek már, de ő itt van és megcsókol, majd kezemet vállára helyezi és felemel. Könnyedén mint a hópihe szállunk a sötétből a fénybe, a levegőn lépve lépkedünk. Könnyes szemem a vizes párában kinyílik. Felhők felett szállok magasan, s ő valamit mondd, de nem túl hangosan. Csak a szemét látom, a maszkja a többit eltakarja, de tudom jól, értem életed adhatja. Hagyom hogy vigyen, hogy szálljunk együtt, éljünk s szeressünk. Megadja, megadja az esélyt hogy újra lássam a szépséget, ott lent a sok apró drága lelket. Majd elenged, s magam zuhanok már, szárnyaim elveszve, a mély egyre gyorsabban magába szív be. Az angyal újra csókol, majd eltűnik.

Ébredek, szűk szobában, sötétben. Átfagyva és vizesen kelek fel a földről, s várnék egy jelet onnan felülről. Majd újra emlékszem és mellkasom feszíti szét a gonosz, de én nemet parancsolok, azt mondom „állj!”. Itt én uralkodom. Én és még ketten rajtam kívül, de nekem élnem kell, gazdagnak és hűnek kell lennem hozzájuk, hogy ott állhassak majd mellettük.

Már állok és a világ is csak kevésbé forog körülöttem. Életem visszatér, szárnyam kitárul. Az ablakhoz lépek... és ugrok.

Szárnyaim mint a pihét a szél, emelnek engem a magasba, és belenézek mélyen a gonoszba, mely lefelé húz s lelkem emészti. „Köss vele egyességet, vagy véged” szól egy Isteni hang a magasból.... én nem felelek, csak engedelmeskedek. Az ördöggel kezet fogva, újra szállok a magasba. Haza. Haza? Haza mikor mehetek, és ott is sok jót mikor tehetek? És itt mi a célom, hogy mondjam el hogy én kivagyok?

Furcsa, nagyon furcsa gondolatok, és én ebben kavarodok, elveszve de reménnyel és hittel harcolok. Harcolok a világért, amely pusztulásban van. Nézzétek! A sok szennyet és szart ami körülvesz titeket, melyben éltek, melyet be és ki lélegeztek.

Ti nem látjátok? Észre sem veszitek, hogy éltek, hol éltek?

Nektek ez a haza? Ez? – amely belétek rúg elás, de el nem temet, amely otthagy, összetör, s meg nem csókolja kezedet? Ez? Ezt nevezitek ti világnak, otthonnak és mindennek?

Nem! – igen, én is így gondolkozom, de saját magam előletek eltakarom. Ott vagyok mögöttetek előttetek, de ti sem hagyjátok, hogy ott lehessek mellettetek.

Egy dolgot tudok mondani, minden felső cél nevében:

Magatokat, szeressétek, tetteiteken változtassatok. ÉBREDJETEK! Nézzetek körül, hogy mi van körülöttetek. Tegyetek csak egy jó dolgot minden nap, valamit ami számít valakinek. És idegennek!

Tegyetek szert új barátokra, családokra, szerettekre. Tágítsátok lelketek, nyissátok meg kapuit és töröljétek szennyetek. Keljetek fel a hosszú álomból és nézzetek körül. Állítsátok meg a háborút, és mi majd megnyerjük azt! És gondoskodunk arról, hogy boldogok legyetek.

De ez nem lesz egyszerű, mert ti csak akkor lehettek boldogok, ha másokat is azzá tesztek, és hagyjátok hogy mások is ezt tegyék tiveletek. Szeressetek és ismerjetek el minket, tiszteljetek, ne azért amit eddig tettünk, hanem amit ezután fogunk.

Ha ezt még meg nem teszitek, mi el nem hagyunk titeket. Ha nem kellünk itt leszünk. Ha meg akartok halni mind? – mi akkor is megmentünk.

Egy dolgot tegyetek meg, csak egy igaz kérésünk és utasításunk van hozzátok(!): emlékezzetek!

By: Simó Áron, 8.b

Mondd meg jól!

Kedves Olvasó!

Bár a blog megjelenése óta lehetőséged van rá, úgy tűnik, nemigen élsz a kommentek használatával. Ha bármelyik íráshoz megjegyzést fűznél, csak kattints a megjegyzések szóra a bejegyzés alján, és bármit hozzáfűzhetsz az adott cikkhez.

Ezt kihasználva szeretnénk megtudni véleményed az idei Csoma-hétről. A jobb oldali közvéleménykutatásban már biztos nyilatkoztál, melyik program tetszett, de a megjegyzésekben részletesebben is kifejtheted véleményed: mi volt a legjobb, miért, mit lehetett volna jobban is csinálni, jövőre mire figyelhetnénk oda, hogy még sikeresebb legyen az iskola hete? 

Várjuk a hozzászólásokat!

Üdvözlettel: A Csoma blog szerkesztősége

Bírál a tömeg...

A bringás át szeretne menni az út túloldalára, ám közel s távol sehol egy jelzőlámpa vagy zebra. Az út zsúfolt és az autók gyorsan közlekednek, lehetetlennek tűnik áttekerni. Hogy, hogy nem, arra jár egy másik bringás, lassít, megkapaszkodik egy oszlopba, összenéznek, s várnak tovább. Hamarosan megérkezik a harmadik is, beáll melléjük. Majd érkezik egy család is, tandemen, triciklin. Aztán egy párocska montikon. Egy futár országútin. Egy idős hölgy egy Csepelen. Két jóbarát bmx-en. S egyszercsak azon veszik észre magukat, hogy már közel százan várnak, hogy átmehessenek az úton. A bringás gondol egyet, s elindul. Az autóforgalom elakad, a sofőrök nagyokat fékeznek, ész nélkül kiabálnak és kürtölnek. De elindul a másik és a harmadik... A többiek először bátortalanul, később már teljes magabiztossággal követik őket, s végül mindannyian átérnek és vidáman tekernek tovább.

Valahogy így jött a magyarországi Critical Mass alapötlete is. Vagyis, ha elegen vagyunk kerékpárral a városban, meg tudjuk állítani az autóforgalmat, hogy teret nyerjen a bringázás. Igen, bár radikálisnak tűnhet, célunk, hogy kicsit megállítsuk az autósokat. De nem öncélú a minden évben a Föld napjához (április 22.) és az Autómentes világnaphoz (szeptember 22.) legközelebb eső hétvégére szerveződő biciklis felvonulás. Szeretnénk felhívni a figyelmet az alternatív közlekedési lehetőségekre. Szeretnénk, ha a városvezetés biciklibarát megoldásokat dolgozna ki. Szeretnénk, ha kevesebb szennyező anyag kerülne a levegőbe. Szeretnénk egy élhetőbb jövőt látni magunk előtt.

A Critical Mass minden évben kétszer szervez biciklis felvonulásokat az ország több nagyvárosában. 2004-ben négyezren, 2005-ben már 10-20.000-en, 2006-ban 32.000-en, 2007-ben pedig már ötvenezren "vonultunk" végig a fővároson. Ez a nagy ütemű létszámnövekedés a rendezvényen résztvevők számában egyértelműen jelzi, hogy egyre nagyobb az igény bicikliutak kialakítására és a kerékpár közlekedési eszközként való "elismerésére". Sajnos még mindig nem kapnak elég figyelmet a bringások - talán, mert alattuk csak két kerék van és őket nem motor hajtja. Pedig ahol eddig lehetőséget és helyt adtak a kerékpárral való közlekedésnek, nincs annyi forgalmi dugó és jelentősen csökkent a légszennyezés.

Az idei Föld napjára tervezett felvonulás április 20-án vasárnap 16.30-kor indul a Deák térről és kb. 18.30-kor lesz a hagyományos "bringaemelés" a Városligetben. A vonulást 350 szervező és rendőrök kísérik. A különböző kerületekből "csillagtúra" néven kisebb vonulások előzik meg a rendezvényt, ahol is együtt gyülekeznek az azonos helyről érkező biciklisek. A XVII. kerületi csillagtúra találkozóhelye Rákoskeresztúr városközpont ("Elág"), a BKV pénztár előtt, az indulás ideje 14.30, tehát eddig mindenképp érkezz oda, ha nem szeretnél egyedül betekerni a Deák térig. (Persze ezt is megteheted.)

Én eddig 5 felvonuláson vettem részt és kivétel nélkül nagyon élveztem mindet és az egészet. Jött a család apraja-nagyja, pedig ötven éves kor feletti szüleim a III. kerület külső széléről tekertek be, körbe a városon, majd haza! Tehát a kor nem lehet akadály - hívd el szüleidet, barátaidat is! Lehet, hogy nem vagy "zöld" és nem érdekel, hogy lehet a városban bringával közlekedni, de az érzés, hogy száguldozhatsz az autómentes belvárosi utakon - felülmúlhatatlan! Már csak a feeling-ért megéri! És mikor este a kivilágított utakon tekersz, valami különös boldogság lesz úrrá benned, ami nem csak az endorfinoknak köszönhető. Ha szeretsz bringázni (de jöhetsz bármilyen emberi erő által hajtott eszközzel: görkorival, rollerrel, vagy futhatsz is velünk) és ha szereted a jó társaságot, idén se hagyd ki a Critical Mass bringás felvonulását! Én ott leszek! ;)

By: Debby