John Steinbeck: Édentől keletre
Tegnapelőtt olvastam ki. Bár több, mint 700 oldalas, meg kell vallanom, hogy minden sorát élveztem. Egy ember egész életét öleli fel ez a nagyon is egyértelmű szimbolizmussal telített regény. Az ember neve Ádám.
Ádám testvérének - Charlesnak - tökéletes ellentéte: visszafogott, nyugodt, szinte már bosszantóan kompromisszum-kész. Apja - talán éppen azért, mert önmagában ezen tulajdonságokat nem találja - leplezetlenül őt szereti jobban két fia közül. Mégis Ádámot küldi katonának, mert "neki nagyobb szüksége van rá", míg Charles a farm körül marad. Kalandok és sok év után Ádám visszatér Charleshoz. Apjuk idő közben meghal.
Egy napon egy összevert lány keveredik lakásuk elé. Cathy úgy szökött el otthonról, miután felgyújtotta szüleit. A maga útjait járta, de kitartóját nem szívlelte, így aztán egy idő után csúnyán összevesztek, és egy sikátorbeli verekedés lett a vége: így került Cathy a fiúkhoz. A széplelkű Ádám könnyedén belészeret az ápolást igénylő lányba. Már többnek is látja, mint bármelyik nőt: angyal, kincs, menedék számára.
De a történet korántsem ilyen idilli: Cathy kihasználja Ádám naivitását, ocsmány dolgokat művel a háta mögött - végül mégis elköltöznek közösen az Államok másik csücskébe. Itt Samuel Hamiltont és családját is megismerhetjük. A jókedélyű öreg rengeteg tanáccsal látja el a körülötte élőket anélkül, hogy bárkit frusztrálna őszintesége. De Cathy érzi, hogy átlát rajta.
Telik az idő, Cathynek és Ádámnak ikrei születnek. De a szívtelen nő nem bír kötelékek között élni: vállonlövi férjét és otthagyja a két fiúval és kínai szolgájával. Felköltözik a városba és bordélyházat nyit. Ádám sokáig élő halottként létezik csupán. A gyerekeket csak a szolga nevelgeti, nevet sem kapnak egy éves korukig. De Samuelnek sikerül helyretennie Ádámot - legalábbis egy időre úgy tűnik - hogy "menjen végig a mozdulatokon", ha már élni nincs is kedve.
A két fiú sorsa sokban hasonlít Ádám és Charles viszonyára: Áron széparcú és jólelkű, mindenki egyből megkedveli, míg Caleb mindenkiből ellenszenvet vált ki. Tizenéves korukban ugyanaz az Abra nevű lány tetszik meg mindkettőjüknek, de nem kezdenek lovagias harcba. Caleb csendben lemond Abraról. Végül mégis az övé lesz. De hogy hogyan, azt már igazán nem lenne értelme ecsetelni: annyi bizonyos, hogy ebben a műben semmi nem úgy végződik, ahogy gondolnád. Mindenkinek ajánlom, de legfőképp 16 éves kor fölött! ;)
By: Debby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése