Levelesládánkban találtuk

Kedves Szerkesztőség!

Örömmel olvastam itt a Csoma blogon, hogy még mindig milyen népszerű a Kőrösi Underground Fesztivál (ismertebb nevén a KUF) az iskola tanulói között. Ezen felbuzdulva - és egy picit a nosztalgiától is fűtve- gondoltam arra, hogy írok egy pár sort a kezdetekről, hogy a mostani diákok is megismerjék, hogyan indult a már lassan 15 éves KUF.

Honnan jött az ötlet? A válaszhoz még egy-két évet vissza kell menni az időben. Egészen pontosan 1991-et írunk, amikor a suliban felüti fejét az S.TEAM SE (ejtsd: Esti Mese) zenekar. Ők adnak 3 nagy sikerű koncertet a suliban, és engem ekkor érintett meg valami. (Bevallom én miattuk kezdtem el zenélni 1993-ban.) 

Aztán jött az 1993-as nyár, amikor először került megrendezésre akkori nevén a Diáksziget Fesztivál. Ez a két élmény - és az a tény, hogy 1993 végére már legalább 4 zenekar működött a Körösiben - vetette fel bennem a gondolatot, hogy szervezhetnénk egy mini zenei fesztivált a Kőrösis zenekaroknak. Szerencsére Árendás Feri barátomnak is ilyen gondolatok kavarogtak a fejében, tőlem függetlenül. Azt hiszem valahol 1993 november-december környékén járhattunk az időben, mikor végleg eldöntöttük, hogy belevágunk a fesztivál megszervezésébe. 

Először az iskola vezetését kellett meggyőzni arról hogy kell nekünk egy ilyen fesztivál. Ugyebár a zenekarokat nem kellett győzködni, örült mindenki egy ilyen fellépési lehetőségnek. A tanárok közül Németh Zoltánt és Rádi Zoltánt kértük fel segítőknek, és ők hamar „kilobbizták” a fesztivált Felter András igazgató úrnál. Innentől kezdve szabad utat kapott a fesztivál, már csak rajtunk (itt a zenekarokra is gondolok) múlott, hogy miként élünk a lehetőségekkel. Ami - valljuk be - nem volt túl sok akkoriban. De erről majd kicsit később.

Az első feladat az időpont lefixálása volt. Ezzel nem is volt túl sok probléma, nem nagyon kellett igazodnunk semmihez (akkor még nem voltak gimis érettségik a suliban, és a fesztivál csak később lett a Csoma-hét része). Szóval 1994. május 27. péntek lett a „nagy nap”. Emlékszem, hogy azért raktuk péntekre a fesztivált, mert nem voltunk benne elég biztosak, hogy ha szombatra rakjuk, visszajönnek-e az emberek. (Mint ezt a későbbi fesztiválok igazolták, alaptalan volt a félelmünk.)

A második feladat a helyszín kiválasztása volt. Itt már nem volt olyan egyértelmű a helyzet. Több helyszín is felmerült. Az első a tornaterem lett volna, de ezt túl nagynak találtuk és a váltócipő kérdést sem tudtuk volna megoldani. Szóba került a menza és a fehér épület tornaterme is, de ezeket meg kicsinek találtuk. Ekkor jött az ötlet, hogy az S.TEAM SE már játszott korábban a folyosón. Először a második emeleti folyosót néztük ki magunknak, de mivel ott nagyon sok üveg vitrin volt, nem kockáztattuk meg a dolgot. És akkor jött a tornatermi folyosó. Mint később kiderült, ez nagyon jó választás volt, mert meg lehetett közelíteni a „ketrec” felől hátulról, így nem kellett az embereknek mászkálni az iskolában, illetve a zenészek is be tudtak menni a színpad mögé külön.

Időpont és helyszín már meg van, de mi legyen a hangosítással és a színpaddal? A színpad kérdést hamar megoldottuk. Mivel nem volt más, így a tantermi asztalokat raktuk jó szorosan egymás mellé. Mielőtt levittük őket, mindegyik aljára ráírtuk ceruzával hogy melyik teremből hoztuk el őket, hogy a végén ugyanazok az asztalok kerüljenek vissza a termekbe. A hangosítás már nehezebb ügy volt. Szerencsére volt egy ismerősünk a Dózsa György művelődési házban és ők ingyen kölcsönadtak nekünk 2 nagyobb hangfalat. A többi cuccot az iskola adta (talán egy orsós magnót (!) és az iskolarádió erősítőjét),  illetve a zenekarok hozták magukkal. Mai szemmel nézve nagyon kezdetleges körülmények uralkodtak a hangosítás terén. A fényeket Árendás Feri készítette saját maga. Május 26-án csütörtökön még egy főpróbát is tartottunk. Felépítettük a színpadot, bepakoltuk a cuccokat, kipróbáltunk mindent, aztán pakolás vissza, mert másnap még tanítás volt.

Mivel akkor még nem volt mobiltelefon, internet, stb., a reklámozás is még a hagyományos úton ment. Csináltunk egy kézzel rajzolt plakátot, amit lefénymásoltunk és azt ragasztottuk ki az iskolában mindenhol. Nagyon izgultunk, hogy mennyien hallgatnak-néznek meg minket, de szerencsére nagyon sokan eljöttek az első KUF-ra. Csak a rend kedvéért leírom az akkori fellépőket: Rotomatik, Nagymama Lekvárja, Das Produkt, Bluster, Erik a Narancs, Red Power, illetve fellépett volna még az Electric Playground is, csak a technika közbeszólt és nekik már nem adott lehetőséget. Ezt leszámítva probléma nélkül lezajlott az első KUF. 

A következő héten nagyon jó volt fogadni a dicsérő szavakat, hogy milyen jól megszerveztük a bulit, és hogy milyen jól érezték magukat az emberek. Már ekkor tudtuk, hogy ennek folytatása lesz. Személy szerint én még 1996-ig szerveztem a KUF-okat, mivel eddig jártam a Kőrösibe. Annak viszont nagyon örülök, hogy még mindig van igény erre a fesztiválra, és az "újabb generációk" is éreznek annyi elhivatottságot magukban, hogy évről-évre megszervezzék ezt a fesztivált. Nem is beszélve a tavalyi sarudi fesztiválról. De ez már egy másik történet.

Merczel Tamás 

(Kőrösis öregdiák, egykori KUF szervező)