Megtetted már

Megtetted már
Hogy láttál valaki magába borulva zokogni
Ott, voltál már?
Magadba néztél és segítettél neki?

Segítenél, te tudod hogyan tedd meg?
Akkor mélyen, magadba nem néztél,
A kérdés ezért fogott mélyen meg.
Hát kihez mentél, kit kérdtél?

Senkit, mert nem látod,
Nem érzed, nem éled át,
Vagy nem hallod?
- mások siralmát?

Hallod bizony, én tudom.
Benned és bennem is megvan
És ugye, fáj nagyon
Talán jobban fáj, mert hallom

De nem csak hallom
Érzem élem és átélem
Újra és újra megtagadom,
Azt mondod nem érzem?

Nézz a szívedbe és úgy mondd
Nézz a szemembe és állítsd!
Hogy a világ nem zord
Gyerünk, kérlek ámíts.

Ha megtennéd,
Előtted én meghajolnék,
Ha kérnéd,
Akár kezet is csókolnék.

Nem, mert nincs e világon olyan lélek,
Ki nem érzi és nem állítja erősen,
Hogy ami itt van az nem élet.
És csak csapkodsz dühösen.

Már megint!
Ez is a te hibád, látod?
Hogyha ezt a gondolatot folytatod.
Itt meg kell állnod.

Fordulj meg, s látod
Mögötted fájdalom söpör
S előtted dühös tűzhullámok.
Most, most kell megállnod

Vízzel parancsolni a tűznek,
Széllel a hullámnak
És én megmondom önnek,
Szeretet a végi e hullámnak.

Tévedek, hadd tévedjek
Én ebben élek,
S benned, csak én hiszek.
De mondd, ez számodra élet?

Hogy felkelsz,
S a hideg lehelet csapkodja arcod
S kérdesz,
E hideg lehelet csakis sajátod.

Hírtelen elkapod, s lelkedbe zárod
Így mész ki, s élsz
Teszed dolgod, s meséled álmod:
Mely lassan szinte valóssággá válik.

Valóság, igen, de a tükör összetörik,
A fájdalom visszajő
S szíved mérges véredbe csuklik
A szenvedés már rajtad kívül nő.

Ekkor jönnek angyalok,
Fénnyel, díszes szárnyal,
Ő volt ki vallatott
S megijesztett árnnyal.

Nem hittél benne, s eldobtad magadtól.
Ezután már hozzád ő sem szól.
Úgy tévedsz, minden rendben
De tévedsz, s a tévhit nem jó.

Számodra most, már vége
Lelked üres marad
S a furcsaságod léte
Melyért olcsónak tartod magad.

Olcsó is vagy, meg is vetnélek
De ilyet lélekkel nem tesz lélek.
Ő is híve a szeretet eszmének,
Hát ezért siratlak én is téged.

Kezet csókolok,
Mert nekem nem vagy olcsó
Utánad már nem futok,
Hisz én lettem a „nemjó”

By: Simó Áron, 8.b