J.D. Salinger: Zabhegyező, V. részlet

(Előzmények itt.)

- Jó estét, tanár úr - mondtam -, megkaptam a levelét, köszönöm szépen. - Írt egypár sort; kérte, menjek fel elbúcsúzni tőle, ha már végleg elmegyek. - Ha nem írt volna a tanár úr, akkor is feljöttem volna elbúcsúzni.

- Ülj le, fiam - mondta az öreg. Az ágyra, úgy gondolta. Leültem. - Hogy van a tanár úr?

- Úgy van az, fiam, hogy ha jobban erezném magam, orvosért küldenék - mondta, és ettől totál kikészült. Mint egy őrült, elkezdett csuklani. Aztán nagy nehezen kiegyenesedett. - Miért nem vagy a meccsen? Úgy tudom, ma van a nagy meccs.

- Igen, voltam is. Csak éppen most jöttem vissza New Yorkból a vívókkal - mondtam. Öregem, az ágya olyan dög kemény volt, mint a szikla.

Aztán pokolian elkomolyodott. Tudtam, hogy ez jön. - Szóval itthagysz minket, mi?

- Igen, tanár úr, azt hiszem.

Elkezdte a szokásos bólogatást. Az életben nem láttam még embert annyit bólogatni, mint az öreg Spencert. Nem lehetett tudni, azért bólogat-e, mert gondolkodik, meg minden, vagy csak egyszerűen azért, mert olyan vén már, hogy azt se tudja, fiú-e vagy lány.

- Mit mondott neked az igazgató úr, fiam? Gondolom, elbeszélgettetek egy kicsit.

- Igen, beszélgettünk. Tényleg. Legalább két órát benn ültem az irodában, azt hiszem.

- Na és mit mondott?

- Hát... valami olyasmit, hogy az élet olyan, mint egy meccs, meg minden. És hogy a játékszabályokat meg kell tartani. Rendes volt. Úgy értem, nem mászott a plafonra, vagy ilyesmi. Csak arról beszélt folyton, hogy az élet meccs, meg... Érti a tanár úr.

- Az élet csakugyan meccs, fiam. Olyan mérkőzés, amit az ember a szabályoknak megfelelően játszik.

- Persze hogy.

Meccs! Szép kis meccs! Ha az ember a menők oldalán áll, akkor meccs, rendben van, elfogadom. De ha a másik oldalra kerül, ahol nincsenek menők, akkor hol a meccs? Sehol. Akkor nincs meccs!

- Írt már az igazgató úr a szüleidnek? - kérdezte az öreg.

- Azt mondta, hétfőn fog.

- Te már közölted velük?

- Nem, tanár úr, még nem, szerdán este valószínűleg úgyis találkozom velük, ha hazamegyek.

- És mit gondolsz, hogy fogadják a hírt?

- Hát... marha pipásak lesznek, az biztos. Ez kábé a negyedik iskola, ahonnan kirúgnak.

Ráztam a fejem. Gyakran rázom. “Öregem”, ezt is folyton mondom. Részben talán mert olyan tetű a szókincsem, meg aztán néha túl gyerekes vagyok a koromhoz képest. Akkor tizenhat voltam, most tizenhét, de néha úgy viselkedem, mintha tizenhárom lennék. Ez elég hülyén jön ki, mert száznyolcvanhét magas vagyok, és őszülök. Tényleg. Jobboldalt tele vagyok ősz hajjal, már kis srác korom óta. És mégis néha olyanokat csinálok, mintha tizenkét éves lennék. Mindenki mondja, főleg az apám. Részben igaz is, de nem egészen. Az emberek folyton azt hiszik, hogy valami egészen igaz lehet. Azzal együtt le vannak, de időnként halálosan unom a felszólításokat, hogy viselkedjem a koromhoz illően. Néha pedig sokkal komolyabban viselkedem, mint amennyi vagyok - tényleg! -, de azt az emberek nem veszik észre. Az emberek soha nem vesznek észre semmit.

Az öreg Spencer megint elkezdte a bólogatást. És az orrát is elkezdte piszkálni. Úgy csinált, mintha csak vakargatná, pedig tövig benne volt a hüvelykujja. Nyilván úgy gondolta, hogy nyugodtan csinálhatja, hiszen csak én vagyok a szobában. Engem csakugyan nem is izgatott különösebben, de azért állatian undorító látvány, ha valaki az orrát piszkálja.

Aztán azt mondta: - Volt szerencsém találkozni a szüleiddel, amikor dr. Thurmernél jártak néhány héttel ezelőtt. Pompás emberek.

- Igen, nagyon rendesek.

Pompásak! Nem bírom ezt a szót, gennyes. Felfordul a gyomrom, ha hallom.

Aztán hirtelen úgy csinált az öreg, mintha valami nagyon klasszat akarna mondani, valami egészen újat, meg minden. Feljebb csúszott a széken, és kicsit megfordult. Persze csak vaklárma volt az egész. Egyszerűen fogta az Atlantic Monthly-t, és oda akarta dobni mellém az ágyra. Mellé dobta. Csak pár centivel ugyan, de mellé. Felugrottam, fölvettem, és az ágyra tettem. Abban a percben pokolian szerettem volna kinn lenni. Sejtettem, kiadós lelkifröccsöt kapok. Rá se rántottam volna, de közben szagolni az orrcsöppeket, nézni az öreg Spencert fürdőköpenyben és pizsamában, mindezt egyszerre rühelltem. Nagyon.

(Folytatjuk!)

(V)BK

Boldog Karácsonyt kívánunk 

minden kedves egykori, jelenlegi és majdani 

Kőrösis diáknak, tanárnak és egész családjuknak!

Csoma szerkesztőség

MIKULÁS TÚRA [kattints]

J.D. Salinger: Zabhegyező, IV. részlet

(Előzmények itt.)

MÁSODIK FEJEZET

Külön szobában laktak, meg minden. Biztos voltak már vagy hetvenévesek, ha nem több, de azért nagyon akartak volna élni, persze elég idétlenül. Tudom, hogy aljasság ilyet mondani, de nem úgy gondolom. Csak éppen abban az időben túl sokat gondoltam az öregre, és ettől menthetetlenül az jutott az eszembe, mi a fenéért is él ez még. Tudniillik már teljesen görbe volt, iszonyúan tartotta magát, és ha a táblánál véletlenül leejtette a krétát, akkor valakinek az első padból ki kellett ugrani, felvenni és a kezébe adni. Szerintem ez rettenetes lehet. Persze ha elég sokat gondolkodik rajta az ember, de nem túl sokat, akkor elképzelhető, hogy nem is olyan rossz neki. Például egy vasárnap a srácokkal fenn voltunk náluk, kaptunk egy-egy csésze forró csokoládét, s az öreg mutatott egy ócska, szakadozott navajó takarót, amit Spencer mamával együtt vettek a Yellowstone Parkban, valami indiántól. Ha láttad volna, hogy milyen nagy volt a mellénye a vén szivarnak. Ez az, amire gondolok. Képzelj el valakit, aki olyan vén, mint az országút, és mégis örül, hogy szerez egy takarót.

Nyitva volt az ajtó, de azért kopogtam, csak hogy udvarias legyek, meg minden, pedig már láttam is az öreget. A nagy bőrszékben ült, nyakig bebugyolálva abba a bizonyos takaróba. Felnézett a kopogásra.

- Ki az? - bömbölte. - Caulfield? Gyere be, fiam. - Az iskolán kívül is mindig bömbölt. Néha az embernek az idegeire ment.

Kár volt idejönni, rögtön éreztem, mikor beléptem. Az Atlantic Monthly-t olvasta, a szoba tele volt orvosság- és orrcsöppszaggal. Állatian lehangoló volt. Különben se nagyon bírom a betegeket. De ráadásul az öreg a régi, vacak fürdőköpenyében volt, ami becslésem szerint legalább olyan vén, mint ő maga. Nem szeretem az öreg palikat köpenyben vagy pizsamában. Mindig kilátszik az a ronda horpadt mellük meg a lábuk. A strandon meg mindenütt láttam, hogy a lábuk utálatosan fehér és csupasz.

(Folytatjuk!)

Meghívó

Tinikori DAC

Ha figyelemmel követitek a Csoma blogot, valószínűleg azok között vagytok, akik legutóbbi szavazásunkon is részt vettetek. Ami az eredményeket illeti, bizonyára semmi meglepőt nem tapasztaltatok. Vagy mégis? Számomra érdekesen zárult a tinikori DAC-ra (avagy drog, alkohol, cigi) és egyéb káros szenvedélyekre vonatkozó felmérés.

Azon cseppet sem csodálkozom, hogy sokan dohányoznak, főleg, hogy a pipát (vizipipát, búvárpipát) is belevettük a kérdőívbe. Legtöbbünknek ott figyel a kis gyönyörű török/arab műremek a polcon, és ez így van jól, ugyebár... Persze káros ez is, mind tudjuk, de talán mégiscsak kevésbé... vagy... nem? Ajjaj. Nos, akkor kérdezzük a szakembert. Mr. Google és Mrs. Wiki vajon mit gondolnak erről? Az egyik egészségmagazin szerint ugyanolyan káros, mint a cigi, és az a sor duma, hogy a víz megszűri a káros anyagokat, csupán marketing fogás. Ami könnyen elképzelhető, hiszen tényleg ott mosolyog mindenki polcán a shisha, de a végbemenő reakcióról talán inkább a kémia tanárokat kellene megkérdezni. 

Egyáltalán nem lepett meg az az eredmény sem (bár kellemesen méreteset sóhajtottam a megkönnyebbüléstől,) miszerint szavazóink közül senki nem fogyaszt keményebb drogokat illetve senki sem olyan igénytelen, hogy Technocolos zacskókkal játsszon. Halkan jegyzem meg, hogy ezek a bódító szerek nagyon durván roncsolják az agyat, és - mint az összes káros szenvedély - erős függőséget okoznak.

Ellenben figyelemre méltó eredményeket kaptunk a társaság folyadékfogyasztása kapcsán: sokan kávéfüggők, néhányan pedig rendszeresen fogyasztanak alkoholt. Persze a kérdés nem vonatkozott a mennyiségre, így nem szeretnénk hosszútávú következtetésekbe bocsátkozni, de mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni rajta, vajon érdemes-e ilyen korán rendszeres fogyasztóvá válni, legyen bár szó koffeinről vagy alkoholról. Aki túl fiatalon rabjává válik valaminek, az két következménnyel is számolhat (akár már huszonévesen): egyrészt szervezete telítődni fog, így egyre kevésbé hatnak rá a különböző stimulánsok, s ennek következtében egyre nagyobb adagokra lesz szüksége (bizony, épp úgy, mint a drogprevención mondták, tudod). Másrészt pedig a rendszeres leamortizálódástól (legyen az részegség vagy erős szívverés a hirtelen felhörpintett kávé után) annyira megöregszik a szervezete, hogy már harmincévesen negyvennek fogják nézni. 

Mindezeket nem ijesztgetésül írom, csak megfontolásra szánom mindannyiótoknak. Na, és még valami... Kedves marikás barátunk! Köszönjük, hogy egyedüliként felvállaltad, hogy reprezentáld a suli ezen rétegét. A személyeskedést mellőzve: tudom, hogy többen is szívtok füvet, holott már a Rózsaszín Pitbull is megénekelte, hogy az nem jó. (Olyanok akartok lenni, mint ők?! Ne már!) Hadd mondjam el, hogy nekem is többször keresztezte már az utam egy-egy joint, de valahogy sosem éreztem késztetést, hogy kipróbáljam. Mostanra meg már annyira nem tud érdekelni, hogy az kész csoda! Persze ezzel senkit nem fogok meggyőzni... Mégis: azt szeretném hangsúlyozni, hogy pl. egy bulin a társaság, a tánc, a zene, az ismerkedés sokkal többet ér és sokkal többre visz, mint bármilyen szer. Ki lehet próbálni ezt-azt, hogy érezd, tudd, tapasztald, milyen, de tegyél róla, hogy soha semmi ne vegye át feletted az irányítást. 

Vigyázzatok magatokra!

By: Debra

Kedvcsináló: Ritmikus sportgimnasztika

A RSG igen összetett sportág, nálunk meg aztán pláne, mivel mi csapatban dolgozunk. Néha bizony igen nehéz feladat egy gyakorlat megalkotása: kiválasztani az adott szerre a megfelelő zenét, majd megalkotni hozzá a koreográfiát, az elkészült gyakorlatban figyelni egymásra és a zenére. Minden évet azzal kezdünk, hogy jól megdolgoztatjuk a nyár alatt ellustult izmainkat és megbeszéljük, hogy ki milyen szerrel dolgozna szívesen. Ezután elkezdünk zenét keresni. Minden héten másfél óra az edzés. Az órát bemelegítéssel kezdjük, a kézi szerek elsajátításával folytatjuk. Az órák mindig vidám hangulatban telnek, a sok munka mellett azért sokat hülyéskedünk is. A gyakorlat összeállítását a térformával kezdjük: ki hol fog állni, mikor fog belépni, stb. Minden évben más kézi szerrel ismerkedünk meg, az öt alap szerrel és más "nem verseny" szerrel. Az órákon sokat nyújtunk, hogy minél hajlékonyabbak legyünk. Úgy gondolom, hogy a ritmikus sportgimnasztika számunkra az önkifejezést jelenti, amiben kibontakozhatunk. Mint a balettban, itt is fontos az elegancia, a tartás, a légiesség és a ritmusérzék. 

Számomra nagyon kedves ez a sport, azt hiszem ebben igazán megtaláltam önmagam. Aki egyszer belekóstol az RSG-be, nehezen tud majd megválni tőle, úgy hiszem. 

A ritmikus gimnasztika vagy ritmikus sportgimnasztika női sportág. Versenysporttá szervezés művészi torna néven - a Szovjetunióban kezdődött meg 1936-ban. A balett, a torna és a tánc összevonása figyelhető meg benne. A gyakorlatok végezhetők kéziszerrel és kéziszer nélkül, ún. szabadgyakorlatok formájában. A tornászok 5 szerrel dolgoznak, ezek a következők: karika, kötél, labda, szalag és buzogány. A sportágban megadott elemeket kell belekomponálni egy másfél perces gyakorlatba, amit zenére kell végrehajtani. Ezeken kívül még van egy szabadgyakorlat is, amit szer nélkül hajtanak végre a sportolók.

Tilos a gyakorlatot énekszólammal rendelkező zenére bemutatni, ezért pontot vonnak le a bírók. A legjobbak ebben a sportágban az orosz, ukrán és fehérorosz versenyzők.

A kötél: A kötél általában kenderből vagy más szintetikus anyagból készül, hosszúsága arányos a tornász magasságával. A technikai gyakorlatokat lehet laza, illetve feszes kötéllel végezni, egy vagy két kézzel. A kötélnek csomó van a végén. A tornász és a kötél kapcsolata talán a leglobbanékonyabb a többi kéziszerhez képest. A kötél gyakran olyan, mint egy kígyó, aki megtámadja, megragadja és körülöleli a tornászt. De a végén - lobbanékonysággal, agilitással és egy kis elenganciával fűszerezve – a tornász mindig legyőzi az "ellenfelet".

A karika: A karika, mely mindig fából vagy műanyagból készül, s belső átmérője 80 cm-től - 90 cm-ig terjed, minimum 300 gramm súlyú. Ez általában egy merev, nem hajlítható tárgy.

A karika körülölel egy űrt. Ezt az űrt használják ki a tornászok, akik együtt mozognak a kör alakú formával. A karika használata nem csak a jó fogást, hanem kiváló mozgás-koordinációt is igényel. Kihasználva a karika alakját gurulhatunk, átbújhatunk, gördülhetünk, de akár át is sétálhatunk rajta.

A labda: Gumiból vagy műanyagból készülhet, az átmérője 18 cm-től - 20 cm-ig terjed, súlya minimum 400 gramm. Az egyetlen eszköz melyet nem kell ”megmarkolni ”. Éppen ebben rejlik finomsága: a test és a labda között tökéletes harmónia alakul ki. Látványos feldobásokkal ill. elkapásokkal lehet a gyakorlatot dinamikussá tenni.

A buzogány: A buzogányok fából vagy műanyagból készülnek, hosszúságuk 40 cm-től - 50 cm-ig terjed, súlyuk darabonként 150 gramm. A tornász úgy használja a buzogányokat, hogy gyakorlat közben átgördülhet, átgurulhat rajtuk és képes lehet minden egyéb asszimetrikus alakzat kialakítására, kombinálva a tornában nem megszokott elemekkel. A buzogánnyal végrehajtott gyakorlathoz rendkívül jó ritmusérzék, maximális koordináció és óramű pontosságú precizitás szükséges. A buzogányok különösen alkalmasak a mindkét kézzel egyformán ügyes tornászoknak.

A szalag: A pálca, amelynek átmérője 1 cm, hosszúsága 50 cm-től 60 cm-ig terjed, általában fából, bambusznádból, műanyagból illetve üvegszálból készül. A szalag rész általában szaténból készül. A súlya maxium 35 gramm, szélessége 4-6 cm közötti és nem lehet 6 méternél hosszabb.

A szalag hosszú és könnyed, melyet minden irányba eldobhatunk. Átrepítve a szőnyeg felett sokféle rajzot, alakzatot, ötletet megvalósíthatunk vele, s különböző méretű alakzatokat készíthetünk a ritmusok váltásával, pl. kígyókat, spirálokat, stb. láthatunk a szalag feldobásából és "reptetéséből".

by: Mohi Eszter & Vass Éva 10.A

Frissült

Sziasztok!
Frissült a galéria!
A gólyatáboros illetve gólyaestes képeket is fellelhetitek. (Klikk a képekre!)

Jó szórakozást!

J.D. Salinger: Zabhegyező, III. részlet

(Előzmények itt.)

Egyébként december volt, meg minden, az emberre ráfagyott a gatya, főleg annak a hülye dombnak a tetején. Csak lódén volt rajtam, se kesztyű, se semmi más. Előző héten valaki megléptette a teveszőr kabátomat, egyenesen a szobámból, a bundakesztyűmmel a zsebben, meg minden. Tele volt ez a Pencey link alakokkal. Bőven volt itt jómódú fiú is, de a link alak azzal együtt rengeteg. Minél költségesebb egy iskola, annál több benne a link, nem vicc. Egyébként ott álltam a mellett a hülye ágyú mellett, és majd lefagyott a seggem. Tulajdonképpen nem is nagyon figyeltem a meccset, csak azért ácsorogtam ott, mert szerettem volna valami búcsúfélét érezni. Úgy értem, hogy már hagytam ott addig is iskolát meg különböző helyeket, de jóformán fel se fogtam, hogy elmegyek. Ezt utálom. Az nem izgat, hogy szomorú vagy rossz a búcsú, de ha elmegyek, akkor szeretem tudni, hogy elmegyek. Ha nem sikerül, csak még rosszabb.

Mázlim volt. Egyszer csak valami olyan jutott az eszembe, ami segített megérteni, hogy elhúzom a csíkot tényleg. Az jutott eszembe hirtelen, amikor úgy október körül én, Robert Tichener meg Paul Campbell egy focit rugdaltunk az iskola előtt. Rendes srácok voltak, főleg Tichener. Éppen vacsora előtt volt, már jócskán sötétedett, de mi tovább is csak adogattuk egymásnak a labdát. Egyre sötétebb és sötétebb lett, végül már alig láttuk a focit, de mégse hagytuk abba. Végül is muszáj volt. Az a hogyishívják tanár, aki biológiát tanított, szóval az a Mr. Zambezi, kidugta a fejét az ablakon, és ránk szólt, hogy menjünk be a hálóba, és készüljünk a vacsorához. Szóval, ha valami ilyesmi jut az eszembe, akkor el tudok búcsúzni, ha éppen kell, legalábbis legtöbbször. Amint ez eszembe jutott, megfordultam, és a domb másik oldalán rohanni kezdtem az öreg Spencer lakása felé. Ő nem lakott az intézetben, hanem az Anthony Wayne utcában.

A főkapuig egyfolytában rohantam, aztán vártam egy percig, míg levegőt kapok. Gyakran kifulladok, ha tudni akarod az igazat. Erős dohányos vagyok, ez az egyik - illetőleg voltam. Abba kellett hagynom. A másik, hogy tizenkét centit nőttem tavaly, valahogy így kaptam tébécét, és így kerültem ide, ezekre a rohadt kontrollvizsgálatokra, meg minden. Különben kutya bajom. Szóval amint újra levegőt kaptam, rohantam át a 204. utcán. Marha jeges volt az úttest, majdnem eltaknyoltam. Azt se tudom, miért rohantam, gondolom, ahhoz volt kedvem. Mikor átértem a másik oldalra, úgy éreztem magam, mint aki fölszívódott a ködben. Olyan hülye délután volt, fantasztikusan hideg, nem sütött a nap, meg minden, és ahányszor átmentem a másik oldalra, mindig úgy éreztem, hogy eltűnök, mint a szürke szamár. Öregem, jól megrángattam a csengőt, mikor végre odaértem Spencer papáékhoz. Tényleg teljesen összefagytam, a fülem állatian fájt, az ujjaimat alig bírtam mozgatni. - Gyerünk már, gyerünk - mondtam majdnem hangosan -, nyissa már ki valaki. - Végül Mrs. Spencer nyitotta ki. Nem volt náluk cseléd, meg semmi, mindig maguk nyitottak ajtót. Nem vetette fel őket a pénz.

- Holden! Örülök, hogy eljöttél! Gyere be, fiam! Halálra fagytál, ugye? - Azt hiszem, tényleg megörült nekem. Szeretett, legalábbis azt hiszem

Öregem, faroltam is gyorsan befelé.

- Hogy tetszik lenni? És hogy van a tanár úr?

- Add ide azt a kabátot, fiam - mondta. Nem hallotta, mikor megkérdeztem, hogy van Mr. Spencer. Kicsit süket volt.

Beakasztotta a kabátomat az előszobaszekrénybe, én meg egy kicsit hátranyaltam a hajam. Rendszerint borotvahajat viselek, azt nem kell sokat fésülni. - Hogy tetszik lenni? - kérdeztem újra, csak hangosabban, így aztán meghallotta.

- Köszönöm, most éppen jól. - Becsukta a szekrényt. - És te hogy vagy? - Éreztem a hangsúlyából, az öreg elmondta már neki, hogy kicsaptak.

- Köszönöm, jól - feleltem. - A tanár úr hogy van? Már túl az influenzán?

- Túl! Úgy viselkedik, mint egy igazi... nem is tudom, micsoda... A szobájában van, fiam. Menj csak be.

(Folytatjuk!)

Szavazás

Milyen rossz szokásaid vannak fiatal korod ellenére?
Ez olyan dolgokra vonatkozik, amit rendszeresen csinálsz, bár tudod róla, hogy nem helyes.
Persze mindezt 18éves kor alatt teszed.
Aktívan dohányzol? Rendszeresen fogyasztasz szeszes italt?
Esetleg kávé függő vagy?
Ismerd fel és ismerd be, hogy ezek káros dolgok, és tegyél ellenük!

Hadd lássuk, ki mit vall be - szavazzatok!

Nyílt nap

Figyelem!

November 5-én nyílt nap lesz a suliban.

Reméljük mindenki tekintettel lesz a látogatókra,
hisz belőlük lesz az új nemzedék.

Ilyen volt: az akácirtás (2008. október 11.)

No, hát ezzel is megvolnánk. A főbejárat melletti dzsindzsa letarolása a tervek szerint alakult…. sőt: minden várakozásunkat felülmúlta.. Levágtuk-kivágtuk, gallyaztunk, kapáltunk, komposztáltunk, egyszóval mindenki kőkeményen melózott, a hőn áhított irtásrét megvalósítása érdekében (majdhogynem sóval is felszántottuk nagy igyekezetünkben). A nép reggel 9-re volt hivatalos, néhány lelkes, magával alig bíró önkéntes azonban már fél 9 környékén rávetette magát a cserjésre- mondanunk sem kell, a főszervező, Zoli bá ekkor már javában vagdalta a sűrűt egy felettébb szigorú külsejű láncfűrésszel. Végül mindenki befutott – eltekintve néhány kollégától, kik „bokros” teendőik miatt kissé később érkeztek, de 9-negyed 10 magasságában már majdnem teljes létszámban feküdtünk neki a feladatnak. 

Zoli báék – megkönnyítvén a csapat és a komposztálók dolgát – 2 szép darab szecskavágóval vetették bele magukat a tutiba és biztosították az aprófa és a kisebb gallyak totális megsemmisítését, s az ily módon bedarált zöldet szorgos leányzók zsákokba töltötték Braxátor Mariann néni szakértő felügyelete mellett. Mindeközben a fiúk Zoli bá vezetése alatt macsétákkal, baltákkal, és egyéb pusztításra alkalmas szerkezetekkel gyilkolták a szemtelenül burjánzó növényzetet, majd miután minden egyes akáccserje csendben megadta magát – a hölgyek pedig legallyazták, hogy passzoljon a szecskavágó szörnyek szájába – kezdődhetett a valódi móka: a gyökerek kiimádkozása a köves talajból. 

Sok-sok kisebb, és néhány félbálnányi gyökérdarab kicibálása után a területet megtisztítottnak nyilvánítottuk- ekkorra azonban már úgy nézett ki a vidék, mint egy kiszolgált aknamező. Sebaj, ezen ne múljék, gereblyézgettünk, lapátolgattunk még egy hangyányit, és olyan lett, mint egy terepasztal. A keményen melózó kompánia méltó jutalmaként nem mindennapi ebéd várt minket a menzán: igazi, hamisítatlan Feri bá-féle gulyásleves, fakultatív erős paprikával Mindenkinek bőven jutott, hisz Feri bá semmit sem bízott a véletlenre: közel kispolszki méretű bográccsal érkezett, az asztal is meghajlott a kolosszális méretű lábos alatt. Az ebéd ing alá gyűrése után gyors csapatfotó, majd a dolgos csapat szétszéledt a szélrózsa minden irányába. 

Még egy rövid pillantást vetett a brigád az elkészült műre, majd eltűnt a ködös messzeségben. Meg kell mondjam, rég láttam ennyi lelkes kőrösist egy helyen - sokan eljöttek (bár főleg lányok, ami dicséretes, de legközelebb több srácot várunk a melózós összejövetelekre), szerintem lehettünk vagy 30-an, jó időben, jó hangulatban telt a munka. 

Gratula minden jelen levő diáknak, és természetesen köszönet a szervező tanároknak is: Braxátor Mariann néninek, Agócs Ági néninek, Zoli bácsinak, Feri bácsinak, valamint István bácsinak a suli gondnokának! 10 pontos volt.

HAJRÁ KŐRÖSI!!!

by: Csorbi

J.D. Salinger: Zabhegyező, II. részlet

(Előzmények itt.)

Egyébként azon a szombaton volt a futballmeccs Saxon Hall-lal. Ezt a meccset Penceyben állati nagy dolognak tartották. Ez volt az év utolsó meccse, és elvárták, hogy az ember legalábbis öngyilkos legyen, ha Pencey kikap. Emlékszem, akkor délután úgy három óra körül, vagy mikor, fenn voltam a Thomsen-dombon, a mellett a link ágyú mellett, ami még a polgárháborúból maradt ott - ismered az ilyen mesét. Onnan látni lehet az egész pályát meg a két csapatot, ahogy kalapálják egymást szorgalmasan. A tribünt nem láttam valami fényesen, de hallottam, hogy üvöltenek dübörögve és iszonyú erővel a Penceynek, hiszen úgyszólván az egész iskola kinn van, rajtam kívül, és a Saxon Hallék égnek, mint a rongy, mert a vendégcsapat alig hozott magával szurkolót.

Lányok sohase nagyon voltak kinn. Csak a felsősök hozhattak lányt. Rémes egy iskola volt, akárhogy nézzük is. Én az olyan helyeket szeretem, ahol legalább egy-két lány lődörög, ha egyebet nem is csinál, csak az orrát fújja vagy vihog, vagy mit tudom én. Selma Thurmer, a diri lánya, gyakran kidugta az orrát a meccsekre, ő viszont nem az a típus, akiért az ember eleped. Ámbár egész rendes lány. Egyszer mellette ültem a buszon Agerstownból jövet, és beszélgettünk. Bírtam a dumáját. Nagy orra van, a körmei tövig rágva, szinte véresek, a fején meg olyan nyavalyás műhaj, amilyet mostanában viselnek, de őt valahogy sajnálni kellett. Azt szerettem benne, hogy nem tömött azzal a maszlaggal, hogy milyen nagyfiú az ő apja. Biztos tudta is, micsoda genny alak.

Azért voltam fenn a dombon és nem a meccsen, mert éppen akkor jöttem vissza New Yorkból a vívókkal. Én voltam a csapat intézője, a fene ette volna meg! Nagy vicc! Reggel mentünk be New Yorkba, a McBurney-iskolával volt az összecsapás. Csak aztán mégse. A tőröket, az egész felszerelést, minden vacakot azon a rohadt földalattin hagytam. Persze nemcsak az én hibám volt. Folyton fel kellett ugrálnom, és a térképet lesnem, hogy tudjuk, hol kell leszállnunk. Így aztán már fél háromra visszaértünk Penceybe, vacsoraidő helyett. Visszafelé a vonaton kiközösített a csapat. Bizonyos szempontból egész mulatságos volt a dolog.

A másik ok, amiért nem mentem a meccsre, mert a jó öreg Spencerhez, a történelemtanáromhoz mentem elbúcsúzni. Influenzás volt, sejtettem, hogy a karácsonyi szünet előtt már valószínűleg nem jön be. Írt, hogy látogassam meg, mielőtt hazamegyek. Tudta, hogy a szünet után már nem megyek vissza Penceybe.

Ezt elfelejtettem mondani. Kicsaptak. Világos volt, hogy karácsony után már nem megyek vissza, miután négyből elhúztak, és nem is nagyon törtem magam, meg minden. Figyelmeztettek egy csomószor, hogy törődjem a dolgokkal, főleg negyedév táján, amikor a szüleim is eljöttek, és tárgyaltak az öreg Thurmerrel, de nem izgattam magam. Így aztán kinyírtak. Penceyben gyakran nyírnak ki embereket. Ebben akadémiai színvonalú. Tényleg.

(Folytatjuk!)

Emlékezzünk vissza a tavalyi gólyaestre

Közvélemény kutatásunk eredményeként a következő vélemény alakult ki a tavalyi gólyabálról.

Vissza a múltba:

A 2007-es gólyabálról átlagosan kialakult vélemény, hogy mindenki jól érezte magát.

"Nagyon jól, az életem egyik legjobb napja volt."

"Mókás volt, bár nem sok mindent kellett csinálnunk. "

A többség semmit se változtatna a programokon, bár akad, aki szívesen átalakítaná.

"Olyan programot tennék bele, amivel megismerheti a gólyákat mindenki."

"Semmit [nem változtatnék], talán még több poénkodást."

A tavalyi gólyabál lényegében mindenki szerint jól sült el, de még így visszagondolva is sok dolgot tennénk máshogy, például a műsor összeállítását tekintve, de volt olyan is, aki nem tudta eldönteni.

"A műsorunk volt a legjobb! Na, jó, az egész jó volt, csak a tekercsosztás nem tetszett."

"Jó volt, bár lehetett volna összeszedettebb."

"Tavalyi gólyabálunk? Hát nem tudom, jó volt, bár előtte még nem voltam gólyabálon."

A vélemények megoszlanak a 10-esek körében a tekintetben, hogy nehéz vagy egyszerű volt-e összerakni a saját műsorukat.

"Nehéz, nehezen akart összejönni, de sikerült és jó lett szerintem."

"Jóidőbe beletelt, mire végeztünk az egész szervezéssel, pláne, hogy még alig ismertük egymást. A legtöbb délután gyakoroltunk és végül - ha nehézkesen is - de jól sikerült. "

"Nehéz, mert mindenki mást akart és máshogy."

"Nem volt nehéz, mert az egész osztály együtt dolgozott."

A 9-esek egy felkészült, jó, ötletes műsorra számítanak az idén is.

"Remélem, jó lesz és mostmár végre én nézem őket!"

"Remélem, olyan jó élmény lesz nekik is, mint nekünk tavaly."

"Biztos valami jót találnak ki..."

Tanácsaink az ifjú gólyáknak a gólyabálhoz:

"Legyetek éberek és hozzatok úszósapkát!"

"Nem kell hosszú, inkább lényegretörő, vicces műsorral készüljetek."

"Kössétek fel a gatyátokat!"

"Érezzétek jól magatokat!"

"Menjetek sokan a táncparkettre!"

Éljenek a gólyák! ;) Találkozunk október 22-én 19.00-kor!

Szombat munkanap

Reméljük senki se felejti el, hogy okt. 18-a munkanap, így be kell jönnünk a suliba.

De ne csüggedjünk, lesz plusz egy iskolamentes napunk! :)

Gólyabál

Mint már biztosan tudjátok ismét eljön az a pillanat ahol a kis kilencedikeseket
gólyává avatják.
Ez az esemény Okt. 22-én lesz [19:00], szerdai nap,
de ne ijedj meg, csütörtöktől már megkezdődik az őszi szünet.
Gyertek el minél többen, és nézzétek végig a 9.A és a 9.B műsorait, és a felavatási szertartást! ;)

Capture the Flag!

2008. szeptember 19-én, pénteken, este 7 órakor találkoztunk a Bazilika előtt, sok-sok ismeretlen emberrel (körülbelül 400-500 főt számláltunk összesen). Egy Keresd a zászlót! (Capture the Flag) nevű játékon vettünk részt, amit a Negyedik Köztársaság néven ismert szervezet rendezett.

A játék lényege, hogy megszerezd a másik csapat zászlóját és azt a saját területedre vidd anélkül, hogy a védők elkapnának. Szóval találkoztunk 7-kor és a csapatvezetők felcimkéztek minket aszerint, hogy a piros vagy a sárga csapatba tartozunk. Mi a sárga csapat védői lettünk, akiknek a feladata a zászló védelme. Sok emberrel kerültünk kapcsolatba, hiszen kommunikálni kellett a csapattársainkkal (egyébként az emberek mind nagyon közvetlenek és kedvesek voltak, mindenkivel lehetett beszélgetni). A játék kb. 3 órán át tartott. Védői szerepünkből kifolyólag rengeteget futottunk, de a játék hevében ném éreztük magunkat fáradtnak. (Ugyanis a védő feladata nem csak a zászló védelme, hanem a másik csapat támadóinak saját térfelükre való visszaüldözése is, ami egy fogócska szintjén képzelhető el.) Egy csapat kb. 200-250 embert számlált.

A játék ingyenes, csak jókedvet és energiát igényel (és persze aktív részvételt). A csoportvezetők jófejek, könnyen lehet velük beszélni és ha valamit nem értesz, szívesen elmagyarázzák. Nem csak Budapest területén, hanem más városokban is megrendezésre szokott kerülni ez a játék (általában 2 hetente, legalábbis minket így informáltak).

Hogyha te is kedvet kaptál a zászlókereséshez, vagy csak egyszerűen kíváncsivá tettünk, akkor látogasd meg a szervezet honlapját, ahol találhatsz videókat és pontosabb információkat a játékról, valamint az elkövetkezendő rendezvények időpontját is innen tudhatod meg. 

Mi nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk (és futottunk), úgyhogy bátran tudjuk ajánlani mindenkinek, hogy vegyen részt a játékban! :)

Márjám és Szani

(és lélekben: Gyuri, Lili és Timi) / 10.B

Új rovat! Irodalmi részletek!

Ezentúl igyekszünk időről-időre olyan irodalmi regényrészletekkel szórakoztatni benneteket, amelyekről úgy gondoljuk, érdemes elolvasni őket. Az első választásunk egy abszolút nektek való regény: a Zabhegyező. Nem tudom, hallottál-e már róla, de csak olvass bele - szinte biztos, hogy egyik kedvenceddé válik! 

- az irodalmi rovat szerkesztője -

J.D. Salinger: Zabhegyező

(I. részlet)

ELSŐ FEJEZET

Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem. Először is unom ezt a témát, másodszor a szüleimet sorba megütné a gutman, ha nagyon mélyre találnék túrni a dologban. Az ilyesmire rém érzékiek, főleg az apám. Rendesek is, meg minden, nem mondom, de rém érzékiek. Ebből úgyse lesz itten életírás, vagy mit tudom én, csak azt akarom elmondani, hogyan zsongtam be tavaly karácsony táján, amiből aztán olyan nagy lerobbanás lett, hogy ideküldtek összeszedni magamat. Vagyis azt, amit már D. B.-nek is elmondtam, a drága bátyámnak, tudod, aki Hollywoodban van. Nincs túl messze ettől a nyomor helytől, majdnem minden hétvégen meglátogat. Jövő hónapban kocsin visz haza a diliházból, persze csak ha elengednek. Most vett egy Jaguárt. Egy olyan kis angol tragacs, tudod, kétszázzal fut óránként. Majdnem négyezerbe van neki. Most vágott zsebre egy csomó dohányt. Azelőtt nem szokott, mikor még otthon lakott, és rendes író volt. Ő írta azt a bombajó novellás kötetet, a Titokzatos aranyhal-at, ha még nem hallottad volna. A legjobb benne a Titokzatos aranyhal. Egy kis krapekről szól, aki senkinek se engedi az aranyhalát megnézni, mert a saját pénzén vette. Halálos volt. Most Hollywoodban van D. B. Tisztára elkurvult. Ha van valami a világon, amit utálok, az a mozi. Ne is mondd.

Azzal a nappal kezdem, mikor otthagytam Penceyt. A Pencey egy gimi Agerstownban, Pennsylvaniában. Biztos hallottál már róla. Vagy a hirdetését láttad legalább. Legalább ezer folyóiratban hirdet: egy menő tag lovon átugrat valami akadályt. Mintha az ember Penceyben folyton csak lovagolna. Lovat nem is láttam, még a környéken se. És a lovas kép alatt a szöveg: 1888 óta formálunk növendékeinkből kiváló, tiszta gondolkodású ifjakat. Már aki ezt beveszi. Semmivel sincs több nyavalyás formálás Penceyben, mint akármelyik más iskolában. Én senkit se ismertem ott, aki kiváló és tiszta gondolkodású lett volna. Talán kettőt. Még jó, ha. És azok biztos már úgy kerültek Penceybe.

(Folytatjuk!)

GIMI SAROK

Mi már tudjuk mi lesz a Gimi Sarok sorsa...

Szavazz, mert minket érdekel a Te véleményed is!
[ld.: jobb oldalon]

Akáctalanítás

Hahó, emberek!

Október 11-én AKÁCTALANÍTÁS lesz a suliban.
9.00-kor veszi kezdetét ez az izgalmas közösségi program, 

szenzációs gulyás party keretében, amit Zoli bácsi készít el
[kihagyhatatlan(!!!) és garantáljuk, hogy nem maradsz éhes]!
Kössük össze a kellemest a hasznossal, gyere Te is és igazi élményben lesz részed!

Vár Téged az akácfa!

ui: A munkáskesztyűt el ne felejtsd!

Gólyatábor 2008 - 9.a

Gólyatábor


Elérkezett a nagy nap. Vasárnap reggel, igaz kissé fáradtan, de mindenki ott volt a Stadionoknál reggel fél 7 kor.

Mielőtt felszálltunk volna fekvőztünk és guggoltunk egy párat, hogy felébredjünk. A buszon már megvolt a hangulat, beosztották a csoportokat, énekeltünk is, hamar eltelt az a két óra. Megérkeztünk. A nasikat, tisztálkodó szereket, egyéb sminkcuccokat magától értetődően elvették tőlünk. Később persze visszakaptuk, mivel 31 gyerek fürdés nélkül elég elviselhetetlen…

Bemutatták a hívózenénket,nem sokkal később meg is hallottuk. Összegyűltünk, mint kiderült, a gólyatánc megtanulásának céljából, ami mindenkinek nagyon tetszett, ezért külön hálásak vagyunk. Nem sokkal később elkészítettük csapatkendőinket, kitaláltuk csapatneveinket. Mikor ezekkel elkészültünk, lementünk a Tiszta-tó partjára, ahol csapatonként 1-1 homokvárat kellett építenünk, utána mehettünk pancsolni egyet.

Miután félig-meddig megszáradtunk, mentünk játszani a gátra. Felmentünk, átöltöztünk és indult a kincskeresés, természetesen ez is csapatverseny volt. Logikai játékokkal folytattuk, amiken igencsak sokat nevettünk. Este Titanicoztunk egyet, bár voltak elég kínos dolgok a szoros kötél miatt, de túléltük. 

10 órakor lefeküdtünk aludni, de nem maradt ez ennyiben… Hajnali 2kor sikításra és dörömbölésre ébredtünk. A feladatunk az ebédlő feltakarítása volt a pótfogkefével… mivel duplán láttunk, érdekes volt.

Reggel fél 8kor ébresztettek, reggeliztünk, utána a faluban kellett feladatokat megoldanunk, persze szakadó esőben. Délután már sütött a nap, ezért játszottunk. A Pali,Mari és Jani „nevű” játék fárasztott le minket a legjobban, de ezen is nevettük a legtöbbet. Ezután jött a tábor egyik csúcspontja, a buli. Felejthetetlen volt.

Másnap reggel felolvastuk dicsőítő ódáinkat, bemutattuk csapatköszöntéseinket, majd eljött az a bizonyos táborzáró. Megkaptuk az okleveleket (nem változtunk békává, meg ilyenek) és kaptunk Kőrösis egyenpólót. Feri bácsi csinált még egy-két képet, aztán indulnunk kellett a buszhoz. Elköszöntünk a vénektől, akiknek köszönjük, hogy mindig felvidítottak bennünket. Délután 3 körül beért a busz, elbúcsúztunk egymástól, és mindenki ment haza.

Köszönjük ezt a felejthetetlen 3 napot.

by: Urbán Alexandra 9.a

10 perc a bolygónkért!

A világ sötétségbe borul: 2008.szeptember 17-én 21:50-től 22:00-ig kapcsolj le minden világítást, és ha lehetséges, kapcsolj ki minden elektromos készüléket, hogy a bolygónk "levegőhöz" jusson. Ha a reakció pozitív, akkor ez egy brutális energiatakarékosság.

Mindössze 10 perc, és meglátod, mi történik. Igen, 10 perc a sötétben, gyújtunk egy gyertyát és csak nézzük azt... lélegzünk, ahogyan bolygónk is. Emlékezz, hogy az összefogás erő, az Internetnek pedig hatalma van... sőt, közösen tehetünk valami hatalmasat.

Juttasd el ezt a hírt az összes barátodnak... fogjunk össze szeptember 17-én világunkért!

Üdv,
Csoma szerkesztőség

Gólyatábor 2008 - 9.b

Nos, hát mi is megéltük a minden évben megrendezett gólyatáborok egyikét, méghozzá a 2008-asat. 3 napos volt [szeptember 4-6]. Mondanom sem kell, hogy a szivatás is része volt az egésznek. De kezdjük az elején…

4-én szépen kimentünk a Stadionokhoz, a buszunk fél hétkor indult. Már akkor nagyon izgatott volt mindenki, alig vártuk hogy leérjünk Sarudra. Mikor végre mindenki örömére leértünk, kedves csoportvezetőink könyörtelenül elvették a kajáinkat, édességeinket, üdítőinket… de nem tudtunk mit tenni, beletörődtünk, és elfoglaltuk a szobáinkat, ágyainkat. Majd megtanultuk a hívószámunkat, amit ha meghallunk, egyből ki kell rohanni a szobák elé [ez a zene mellesleg a Star Wars-nak a híres-nevezetes zenéje volt…]. Aki nem ment ki időre, annak büntetést kellett végrehajtania, vagy fekvőtámaszozni kellett, vagy futni pár kört. Ha többen késtek, akkor légiós fekvőtámaszt kellett csinálni. Az úgy néz ki, hogy lefeküdtök libasorba, felteszitek a lábatokat a mögöttetek álló vállára, és úgy csináljátok a fekvőtámaszokat. Ha nem egyszerre csináljátok, kezdhetitek elölről.

A tábor témája a római légiósok voltak. Ezek után csapatokba osztódtunk, minden csapatnak 2-2 vezetője volt. Felvontuk a zászlónkat, megtudtuk az aznapi programot, majd visszamentünk a szobákba egy kis pihenőre. Kb. 20 perccel később meghallottuk a star warsos zenét, szóval mentünk gyülekezni… kaptunk lapokat, amiken különböző dalok voltak [Ohio, 67-es út, Baj van a részeg tengerésszel, Ha itt lennél velem, no meg amit minden légiósnak ismernie kell: Keleti gót vízen.] Bementünk az ebédlőbe, helyet foglaltunk, és Réka gitározása mellett énekeltünk. Ezután megint pihi, majd megint gyülekező. Most a légiók külön munkálkodtak. Kellett vinni fehér pólót, és azokat festettük be, a légió nevéhez hűen… [Gallok, Pannónia, Afrika, Hispánia]. 

A pólófestés mellett még kellett írnunk egy csapatindulót is, amit a vacsinál el kellett énekelnünk. A vacsit is mi csináltuk, bográcsban, az egyen pólókban. Mondanom sem kell, mindenki alig várta hogy elmehessen fürdeni, de mondták hogy nem éri meg, mert fogunk még Titanicozni. Nehogy a filmre gondoljatok, ez egy játék. A csapatot jól összehozza, az együttműködés, a csapatmunka, és talán még a bizalom is a lényege. Majd a jövendőbeli gólyák megismerik, akik meg voltak a táborban már ismerik… Ezek után végre elmehettünk fürdeni – sokak örömére – majd aludni. Hát igen, eléggé elfáradtunk, mégis voltak akik hajnali 3-ig beszélgettek… azután pedig jött a hagyományos ébresztés, dobbal, ordibálással, sikítozással. Miután nagy szeretettel felébresztettek, kimentünk futni és tornázni egy kicsit a főútra, utána visszamehettünk aludni… [amúgy reggelre mindenki sokkal pihentebb lett, mint máskor, szóval nem rossz dolog ez ].

Második nap… Ébresztés 8-kor, onnantól kezdve 9-ig reggeli. Én személy szerint rákattantam Zoli bácsi kakaójára, egész nap azt vedeltem. Reggeli után kaptunk egy kis felvilágosítást az aznapi programról, 10-tól 15h-ig akadályverseny volt… hát abban a fincsi melegben csodás volt, azt kell mondanom, de kibírtuk. Az első állomáson Attila és Ádám vártak minket, a patak feletti hídnál… olyan szép feladatot kaptunk; a tök redvás vízbe bele volt dobva egy ásványvizes üveg, amit ki kellett halásznunk. Oké, megoldottuk ezt is. A következő állomáson a feladat abból állt, hogy pár métert kellett mennünk. De nem csak úgy simán, korlátozva volt a földön lehető lábak és kezek száma. Miután a mi csapatunk elhagyta az állomást, egyik légiósunkat folyamatosan hívta egy másik légióba tartozó egyed, kinek neve Geri. Mi nem értettük, miért hívta mindig, de aztán kiderült hogy azért mert eltévedtek a full egyenes úton, ezúton szeretnék nekik itt is gratulálni. A harmadik állomáson a két Tomi várt minket, két feladattal. Az egyik az volt, hogy le kellett ülni egymás mögé, a lábunkat az előttünk ülő ölébe kellett tenni, és úgy kellett tenni egy 180 fokos fordulatot. Ez nem sokaknak sikerült, azt hiszem senkinek. 

A másik feladat egy történet volt. Minden légiónak más, amit este elő kellett adni. Kedves Tuboly barátunk nekünk egy kamu történetet mesélt el, mikor én ezt megtudtam lehülyéztem és így futottam 14 kört… A negyedik állomáson Zoli bácsi, és osztályfőnökünk, Mariann néni voltak, akik megetettek minket finom májkrémes kenyérrel. De a kajálás előtt még volt egy feladatunk. Egy két fa közötti kötélen át kellett emelni egyenként a csapat embereit, ami megint csak segítette az együttműködést közöttünk. Ezek után mentünk a következő állomásra, ahol Anett és Helga várták a csapatokat. A csapatból valakinek be kellett kötni a szemét, és ki kellett raknia egy kirakót, a mi irányításunkkal. Miután megszenvedtünk ezzel a feladattal is, kaptunk jégkrémet. A mi csapatunk összeismerkedett néhány túlpirított magyar tesókával, akiket hívjunk bargányoknak. Egészen a következő állomásig nem tudtuk mi sem, mit jelent ez a szó, de most már egy örök életre megjegyezzük. 

Azon az állomáson ott volt szinte az összes csoportvezető, a Vének Tanácsának tiszteletre méltó tagjai is [Ricsó, Csorbi és Andor]. Csorbi [aki úgy ki van gyúrva, mint Brad Pitt] megtanított minket íjászkodni, így nem esett nagyon nehezünkre lenyilazni egy képet, amin bargányok voltak. Sőt, az sem esett nehezünkre, hogy egy bálát megdobjunk egy hegyes bottal. Ezután mentünk a táborba, és lepihentünk, ettünk, és elkezdtünk dolgozni azon, hogy adjuk elő a történeteinket, amit Tomiék meséltek… Az előadások zseniálisak lettek, kivéve egyet, amiről nem kívánunk beszélni. Ezek után bulizhattunk egyet az ebédlőben, ami nem csak a gólyáknak szerveződött. Bizony ám… Persze lehet, hogy mégis, és Mariann néni is gólyának érzi magát, ugyanis ő is beszállt bulizni.

Persze nem vagyunk egyformák, nem szeret mindenki bulizni, páran kint beszélgettek, páran pedig a szobákban. Mikor vége volt a bulinak, mindenki rohant fürdeni, ugyanis nagyjából ugyanolyan büdösek voltunk mint előző nap, mert a füstszagú egyen pólóinkban kellett lennünk egész nap, abba még bele is izzadtunk, szóval jó volt… 

Másnap eljött a hazaindulás napja; vártuk is meg nem is. Egyrészt fáradtak voltunk, és mindenütt jó, de legjobb otthon, de mégis nagyon jó volt a gólyatábor és mindenki nagyon jóba lett mindenkivel. 

by: Schlekmann Bejá 9.b

Elkezdődött a 2008/2009-es tanév.

09.01-től újra mindenki koptatja a padokat, a Csoma blog is igyekszik naponta frissülni.

Kérjük írjatok nekünk minél több 

megjegyzést, 

verset,
művet,
fogalmazást,
aranyköpést,
interjút,
nyári élményt,
beszámolót,
könyvajánlást,
programajánlást,
véleményt akármiről!

Itt informálódhatsz, ide küldhetsz levelet :

csomaszerkesztoseg@gmail.com

vagy fordulj a suliba a 10.b-hez [nem harapnak]! :)

Nyertünk!

Nyertünk!
Az aces (Academy of Central European Schools) februárban pályázatot hirdetett „Learning to Live Together : Intercultural Dialogue in Europe” címmel. Naná, hogy neveztünk. Találtunk egy horvát és egy cseh iskolát, akikkel együtt 2008. tavasza és 2009. márciusa között egymást meglátogatva kutatgatjuk majd egymás ünnepi (karácsonyi, húsvéti és egyéb) szokásait és városaink csodáit.
Az elnyert támogatás 1200 euro, melyet teljes egészében a pályamunkában említett célok megvalósítására kell fordítanunk. (Főként utazási költségek.) Az érintett korosztály: 13-16 év.
Ha szívesen részt vennél a pályázat megvalósításban és a csereprogramokban, és ráadásul elfogadhatóan kommunikálsz angolul, keress meg a 208. teremben vagy küldj e-mailt a totkat@mailbox.hu címre!
Tóth Kati néni

Árny alatt

Árny alatt

Mi 9.B-sek meglátogattuk az „Árny alatt” kiállítást a régi Hősök Terei iskolában. Saját bőrünkön tapasztalhattuk hogy boldogulnak a vakok a hétköznapokban. Az elsötétített termekben különböző helyszíneken kellett végigmennünk „vakokként”.

Az első helyszín egy erdő volt, ahol közelebbről is megismerhettük a fákat. Ezután egy mező következett. Itt komposztládát, szénakazalt, tűzrakó helyet találhattunk. A vakok legnagyobb akadályával, az úttesten való átkeléssel találtuk szembe magunkat. Ha élesben ment volna a helyzet páran ott maradtunk volna. Elég nehéz feladat következett, át kellett mennünk egy hídon, mely alatt patak csordogált, és eljutottunk egy mólóhoz, és ha MI 9.B-sek nem lennénk ilyen ügyesek akár bele is eshettünk volna a vízbe (ami csak bokáig ért). Sétálhattunk egyet egy parkban, ahol biciklit találtunk a padok és a kuka mellett. A park mellett lakó Mari nénit is meglátogattuk a szobájában, aki megterített nekünk és aki nagyon fáradt volt megpihenhetett az ágyában. 

Ezután jött az a rész, ami az osztálynak leginkább tetszett: zenéket ill. embereket kellett meghallgatni, akik között vak előadók is voltak. Mikor meghallottuk az Oroszlánkirályt, mindenki táncolni és énekelni kezdett. Ezzel véget is ért programunk első fele. Mint később megtudtuk, az egyik vezetőnk csak 2%-osan látott, amit észre sem vettünk rajta.

A program második felében különböző tevékenységeket végezhettünk; pl. vak ping-pong, Braille írógép, fehér bottal járás bekötött szemmel, vakolvasás. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a két órában! Mindenkinek ajánljuk, június 15-ig.

By: Niki, Eve, Panka

DSE tanévzáró túra

(2008. május 29.)

A tanévzáró túráknak többnyire különleges hangulata szokott lenni. És most nem is elsősorban arra gondolok, hogy – mint minden olyan eseményen, melynek nevében a „záró” szó szerepel – az embernek kissé szomorú hangulata támad, átérezvén, hogy valami megint véget ért, mert ilyenről szó sem volt, bár, meghallván, hogy a központi túrákat meghírdető szervezet szerint a jövő évi kirándulásokat milyen csekély mértékben támogatják, még el is szontyolodhattunk volna. A fő hangulati tényező azonban sokkal prózaibb dolog volt: a nagy meleg. Ilyenkor a nyár küszöbén már nagyon megizzad az ember, főleg, ha hegynek fel, völgynek le közlekedik. Na de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk csak időrendben.

Reggel fél hétkor találkoztunk az Elágazáson. Elég sokan voltunk: tizenheten. Körülbelül másfél óra múlva érkeztünk meg Solymárra, ahol megmászva egy dombot, megszemléltük a Szarkavárnak a romjait. Itt egyébként állítólag ásatási munkálatok folynak, azonban, őszintén megvallva, mi ennek nem sok nyomát láttuk. Mindenesetre volt ott egy fából összeeszkábált kis kilátó, mely az egyik bástyát volt hivatott helyettesíteni, s ahonnan igen szép kilátásban gyönyörködhettünk. A várat elhagyva nekivágtunk a sűrű rengetegnek, ahol már egy kissé hűvösebb volt az idő. Itt kezdődött az előbb már említett hegyre fel, völgybe le rész, melyből ez utóbbit különösebben nem bántuk, ez előbbi viszont annál több kellemetlenséget okozott. De végtére is milyen unalmas lenne sík terepen túrázni! És mennyivel szebb a táj, ha nem velünk egy vonalba nézünk el egy messzi pusztára, hanem felülről csodáljuk az alant elterülő erdőséget és a távolban látszó házakat! Utunk folyamán többször is lepihentünk, egyszer rövid ideig azon a réten, ahol előző évben az utolsó túrákon esedékes díjkiosztás volt, máskor kedvenc helyünkön, a Vera-pihenőnél, mely tulajdonképpen nem más, mint egy egyszerű útelágazás az erdő közepén, és amelyről a legutóbbi alkalommal csak nagy nehezen hittük el, hogy valóban - még a térképen is jelölt - pihenőhely.

Utunk végén, mikor már mindenki elátkozta a bosszús isteneket, akik a nagy melegért voltak felelősek, megérkeztünk egy kis épület udvarára. Itt már jó néhány csapat gyülekezett. (A puhányok! A rövidebb útvonalat választották!). Egy kis kötélhúzás után megnéztük a díjkiosztást. Közülünk Braun László ezüst, László Flóra pedig bronz fokozatot szerzett a túrázáson való lelkes és kitartó részvételért, illetve ezen túlmenően még különféle tárgyi jutalmakkal (tengerészzsák, láthatósági mellény, nyakba akasztható kulcstartó, kitűző) is díjazták őket. Mellesleg nem ez az első eset, hogy iskolánk tanulóinak teljesítményét elismeri a központi túrabizottság: már Csorba Máté és Udud Levente is megkapták a bronz fokozatot egy korábbi évadban.

A díjkiosztás után elindultunk vissza Pestre. Mielőtt azonban még hazamentünk volna, a csapat nagy része ellátogatott a Hősök terére, ahol a Nemzeti Vágta miatt hatalmas felhajtás volt. Maga lóverseny nem nyerte meg különösebben a tetszésünket, egyébként is, a lovasok még csak próbaköröket tettek, az igazi versenyre vasárnap került sor. Az Andrássy út lezárt szakaszán felállított bódék (amelyek közt annyi ember nyüzsgött, mint egy bécsi vásárban) nyújtotta hangulat viszont annál nagyobb hatást gyakorolt ránk, nem hiába jegyezte meg egyikőnk, hogy úgy érzi végre, mintha egy európai fővárosban lenne.

Miután tehát kigyönyörködtük magunkat a különféle népi hangszerek keltette zenében, az ínycsiklandozó ételekben és egyéb furmányos és ötletes portékákban, hazamentünk, hogy kipihenjük az aznapi fáradalmainkat. Mert bármilyen kellemesek is, azért azt meg kell vallani, hogy néha igen fárasztóak ezek a túrák, nem annyira a táv, mint inkább a korai kelés, no meg az időjárás miatt.

Jurecska Attila 11. a

Egy kis propaganda

Először is szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a következő weboldalt, ahol rendszeresen megjelennek kirándulásokkal kapcsolatos pályázatok, s ezekkel példának okáért támogatást lehet kapni egy eljövendő osztálykirándulásra. Mi már pályáztunk egyszer és kaptunk is egy kisebb összeget. Tehát megéri! 

Másodszor egy kéréssel fordulnék hozzátok, ugyanis egy kirándulásról készített versem megjelent a honlapon egy verseny keretében, ahol a győztes a legtöbb szavazatot kapott alkotás írója lesz. Kérlek titeket, minél többen adjátok le voksotokat a Sarudiászra! Szavazni a kezdőlap alján lévő sötét felületen lehet.

Jurecska Attila, 11. a

Versek egy diák tollából

Kis csillagom

Olyan szép az élet gyertyafényben,
Kis cseppnyi meleg, hidegben, télben.
Sok nagy csillagból egy csillog velem,
S közelről érzi két tenyerem.

Csillagom ne hullj, el ne hagyj engem,
Kicsi fényed, lelkemmel megmentem,
Szememben égsz, égsz ottan örökké,
Csillagok gyúlnak holt fényed köré.

Vigyázok rád én, édes csillagom,
Ki ne aludj kincsem, azt nem hagyom!
Gyufácskát alád gyöngén berakok,
Szememmel picike fényt elkapok.

Szállj magasra kedves jó barátom,
Menj az égbe lelkem, nagy csillagom,
Nézlek téged este ide lentről,
Nem feledkezem két gyöngyszemedről.

Nehéz az ajtó...

Nehéz az ajtó, mikor kattan tárva-nyitva,
Mikor a zár kattanására, egy-egy fájdalmas könnycsepp hull,
Nedves szemekkel, szeretteitől búcsúzva,
Fájdalmasan lépve, méreggel kezében, kilincshez nyúl.

Társa, jó barátja, félig üresen, hidegen kezében,
Sietve menne, ijedtében futna gyorsan,
Szúró fájdalom, méregtől csillapítva szúrja szívében,
Elmenekült, senki se tudja, elzárta szívét gondosan.

Felelősség, menekülés, fájdalom: sok jutott őneki,
Tán nem gondolta végig, hogy hasonló vár rám,
Nem csak ő van, mi is, hisz szenved itt mindenki,
S én jobban szenvedek, hisz őt keresném folyton, és várnám.

Vártam őt hiába, gondoltam hogy gyűlöltem,
Majd óvva és vigyázva, gondoltam tényekre,
Hagytam, hogy megértsem, tán elfogadna engem,
S a sötét árny rászáll ő, s az én lelkemre.

Simó Áron 8.b

Lenn Délen...

9.B, Harkány és környéke. 

Nagyszerű három napunk volt, holott végig esett az eső. Egyelőre hadd beszéljenek magukért a képek, később talán írunk egy kicsit többet is élményeinkről. ;)

Évvégi le/fel/ki/át -értékelés

Az ehavi szavazás a blog elindulása óta a legtöbb válaszadót vonzotta. Valószínűleg azért, mert ez a téma bizony mindannyiunkat érint. A szavazás kérdése így hangzott: "Miből állsz a legrosszabbul?" Röviden összegeznénk, mi sült ki belőle. (A lezárult szavazást bal oldalon lentebb megtalálod.)

Mielőtt az eredményekre térnénk, fontos tisztázni, mit is jelentett a kérdés. Két okból is fontos ugyanis a kapott eredmény. Egyrészt  kicsit megnyugtathat, hogy nem csak te állsz rosszul egy-két tárgyból. :) Másrészt név nélkül, statisztikai jelleggel elárulja a tanároknak, mely tantárgyakból vagyunk gyengébbek. Ebből kicsit következtethetünk az iskola erős és gyenge oldalaira, vagyis, hogy mely tárgyak oktatásában mennyire kiemelkedő a Kőrösi. Ugyanakkor túlzott engedékenységet is jelezhet bizonyos "kevésszer jelölt" tantárgyak esetén az eredmény. 

Szándékosan nem azt tudakoltuk, miben vagy jó. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy nincs ilyen, hanem épp azért, mert feltételeztük, hogy több tárgyból is jeles osztályzatod lesz év végén. Viszont attól, hogy valamire azt jelölted, hogy ebből a tantárgyból állsz a legrosszabbul, nem feltétlen jelenti azt, hogy 4-esnél rosszabb osztályzatod lesz belőle. Persze nagyjából így is hűen tükrözik az eredmények a suli köreiben "sikeresebb" és a kevésbé jól menő tárgyakat. A siker és sikertelenség mögött itt éppúgy meghúzódhat a tantárgy és a tanárok iránti (nem)szeretet, mint a technofóbia.

Nem véletlen említettem a technológiától való félelmet, hiszen a szavazók 34%-a saját bevallása szerint fizikából áll a legrosszabbul. Valószínűleg a tárgy komplexitása, a részkészségek hiánya és a nehéz érthetőség is befolyásolta ezt a "kimagasló" eredményt. Sajnos a második helyen végzett (18%) matek épp egy olyan részkészség, melynek hiányában nehezen érthető a fizika. A negatív dobogó harmadik fokán a kémia (11%) áll, de ezt például a zavaros évkezdés és a tanárváltások is indokolhatják. 

Kétségkívül jó eredmény azonban, hogy a magyar csupán 2, a történelem pedig csak 6% számára nehéz annyira, hogy a legrosszabb jegyet kapják belőle év végén. Még az is lehet, hogy ők az összes többi tárgyból jelesek lesznek. De hogy mennyire volt igazam, majd ti megmondjátok. A megjegyzések írása továbbra is bárki számára nyitott lehetőség! 

by: dee

Osztálykirándulások, Nyár

Sziasztok!

Nem sokára itt vannak az osztály-ki-rándulások. :)
Szívesen várjuk élménybeszámolóitokat, hogy milyen helyeken voltatok, hova érdemes elmenni, mit láttatok, milyen arrafele a levegő.

És nemsokára itt a nyár. Beach, party, kreativitás.
Lepötyögheted nekünk, hogy milyen volt akár egy koncert hangulata, vagy éppen milyen gondolatok jutottak eszedbe a patakparton ülve.
Esetleg ha egy balatoni naplementét festettél le, scanneld be és küldd el nekünk!

Mert mi nyáron is itt vagyunk.
mert www.csomablogspot.com
NYÁRON IS :)

by: najtii

Mit kínál e hétvége Budapesten?

Itt a péntek délután, kicsit utánanéztünk, mi mindennel üthetnénk el az időt ezen a hétvégén. Persze pénztárcátokhoz igazodva három INGYENES programlehetőséget ajánlunk! ;) Előre felhívnám a figyelmet kcss megjegyzésére is, mely az Évzáró Túrát ajánlja figyelmetekbe a cikk alján.  

Először is ma és holnap kerül sor Belváros-Lipótváros szokásos fesztiváljára a Szabadság téren és környékén. Sokféle szabadtéri program és kóstoló mellett koncertekre is sor kerül. Például fellép a Kaukázus, a HS7, az Eric Sumo Band és a Quimby nevű remek alternatív rock formáció is. A rendezvény teljesen ingyenes, de úgysem bírod majd ki, hogy meg ne kóstolj egy kürtős kalácsot. ;) A részletekért nézd meg a programot.

Szombaton és vasárnap pedig a Nemzeti Vágta eseményeit követhetjük figyelemmel a Hősök terén, míg az Andrássy út "Vágta Korzóvá" avanzsáltatik és ingyenes omnibuszjáratokat közlekedtet. A program keretein belül lesz népi kézműves vásár és többféle lovasbemutató is a Városligetben. Itt is lesznek koncertek: többek közt meghallgathatod a Csík és a Ghymes zenekarokat, ha ezt a műfajt kedveled. A fő esemény mégis a lóverseny lesz, ahol is hazánk közel száz városából és falvából érkeznek a zsokék. A Hősök tere körül két és fél kört tesznek meg minden futamban, hogy eldőljön, ki kerül az elő-, közép- és végül a vasárnapi döntőbe. Természetesen ez a program is ingyenes.

Ám ha extrémebb szórakozásra vágysz, akkor se maradj otthon! Vasárnap délben ugyanis megcsodálhatod a II. Red Bull Ládaderbi több, mint 70 kreatív járgányát a Citadellánál. Ne hidd, hogy az otthon tákolt roncsokkal nem lehet sokat kaszálni! A Ládaderbi verseny külön-külön értékeli a kreativitást, az irányíthatóságot, a gyorsaságot és a trükközést is. E hétvégén tehát érdemes lesz felkapaszkodni a Budai hegyekbe is. Éljen az ingyen roncs-mulatság!

Reméljük, sikerült kedvet csinálni a hétvégéhez. Ha ránk hallgatsz és megnézed bármelyik programot magadnak, akár aktívan zúzol a koncerteken, akár a Ligetben pihened ki az iskolát - semmiképpen nem fogsz unatkozni! :)

by: Debby

Dirty Funky, avagy a stílus

Tudtommal elég sok sportot szerető egyén jár a mi kis szeretett iskolánkba. Szűkebb körben itt most a táncra gondolok, ami inkább lányok körében elterjedtebb, de azért fiúk között is akad egy pár. :)

Körülbelül 6 éve vált részemmé ez az életforma, amit nem is bántam meg, beleivódott a mindennapjaimba, a legnagyobb szenvedélyem. Kezdtem musical és show tánccal, aztán elkerültem a jazz és hip-hop felé, most pedig a funky-nál, newstyle-nál tartok. Igen, a barátaim ezt már kívülről fújják. :P Úgyhogy megragadom az alkalmat és bemutatom mostani (és remélhetőleg további) tánciskolámat és annak stílusát, ami Magyarországon még eléggé gyerekcipőben jár, de már nagy hírnévnek örvend: a Dirty Funky-t.

Mi is az a newstyle? Igazából eléggé összetett, sok stílust magába foglal: különböző izolációkat (hullámmozgásokat), street stylet, afrot, funkyt, hip-hopot, jazzt, krumpot, kicsi kortárst is, továbbá az egyéb utcai stílusú táncok elemeit. Mindenképp ez hozza ki az emberből a legjobban az egyéni mozgáskultúrát, improvizációs készséget is fejleszti, ami egy táncosnál- szerintem- elengedhetetlen. A 1,5 -2 órás edzések alkalmával belekóstolunk különböző jóga, kardió, fitness, illetve pilates gyakorlatokba, erősítésnél főleg a karra, hasi mélyizmokra, oldalra, combra dolgozunk, de természetesen az intenzív nyújtás sem maradhat el. Az utolsó 15-30 percre maradnak a kisebb koreográfiák, melyek általában mindig mások, és különböző stílusokba belekóstolnak, amik így nemcsak a tánc megtanulását segítik, hanem hogy kifejlesszük egyéni mozgásunkat. Középhaladó órákon néha lehetőség adatik egy kis improzásra is, a tanár által adott zenére, így megcsillogtathatjuk egyéni tudásunkat - ami személy szerint az egyik kedvenc részem. :)

Persze azért essen pár szó e stílus egyik fő magyarországi képviselőjéről, tanáromról: Börczi Barbaráról, alias Bubiról. 17 éves korában kezdte a Blacktime csapatánál elég nagy túlsúllyal, s mivel nem volt színpadképes, így egy évre felfüggesztette táncos életvitelét és 8 hónap alatt 35 kiló súlyfeleslegtől szabadult meg, majd 19 éves korától kezdve 3 évig a Blacktimehoz visszatérve versenyzett itthon és külföldön is egyaránt. 3 év után otthagyta a tánccsoportot akkori párjával, Kurucz Sándorral és megalapították a Dirty Funky-t. Azóta Sanyi távozott, más helyeken oktat, de a Dirty továbbra is él, sőt, még csak most kezdett el igazán élni. ;)

Röviden és tömören ennyi, személy szerint nagyon megszerettem ezt a szinte már életvitelnek nevezhető stílust. Igazán büszke vagyok, hogy ide kerültem és az egyik versenycsoport tagjának mondhatom magam. Bár nem könnyű elsajátítani és hitelesen visszaadni az adott táncot, de mégis olyan szintű önbizalmat adott eddig nekem ezalatt a 7 hónap alatt ez a stílus, amit még sohasem éreztem. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki még nem találta meg a maga stílusát vagy csak szimplán kezdő. Zárásképpen tanáromat idézném, mit gondol a dirtyről: "A Dirty Funky számomra és a tanítványaim számára nem csak egy tánciskola, hanem egy életérzés, egy mottófelvállalása annak, hogy tulajdonképpen nem tartozunk sehová; se nem hiphop, se nem másmilyen behatárolható táncstílus ez, és ebből kifolyólag lassan a legtöbb táncsuliban is a stílusunkat is úgy hívják, hogy a Dirty." :) Fő mottóink: "Szívvel és lélekkel" és "Be better than yesterday" (vagyis légy jobb, mint tegnap- a szerk.).

További infokért látogass el honlapunkra vagy fordulhatsz hozzám is kérdéseiddel. Youtube-on pedig egy-két versenytánc is megtalálható (kulcsszavak: dirty funky). ;) Ha Te is szeretnéd bemutatni a táncstílusodat, akkor írj nyugodtan a szerkesztőségnek!

Üdvözletem mindenkinek.
by: Vicó, 9.B

Galéria - Kérek még! :)

Sziasztok!

Hú, rengeteg fotót szereztünk be megint! Először is a Föld Napján (ápr.22.) készült Ökofa képeket Mariann nénitől. Köszönjük!

Másrészt kaptunk sok-sok fényképet a Fordított napról is. Aztán a korábbi albumok is kiegészültek, például a KUF-ról van pár új kép. De van még mit kipótolni: a Francia estről csak néhány fotónk van. Ha van otthon pár képed a gépen, hozd be a suliba még a nyári szünet előtt (pendrive-on, CD-n), vagy küldd el a szerkesztőség címére, hogy megoszthassuk a többiekkel! Most pedig irány a Galéria! 

Nézzétek, töltsétek, nincs rajt' copyright! ;)

Üdv,

Csoma szerkesztőség

Álmaimban Amerika

Alább egy kis ízelítő az egykori iskolaújságból. A folyosó hangja visszhangja, 4. évfolyam/1. szám 1990-1991 (?)

Álmaimban Amerika

Amerika nemcsak integet. Itt van az amerikai tanár, valódi. A tanulók már találkozhattak vele angol órán. Nagyon jó, hogy itt van. Csak egy a bökkenő: az, hogy mindenkinek felborítja az órarendjét. Minket is diliházba kerget a sok óracsere, ami nem csak az angoltagozatosokat érinti, hanem olyan osztályokat is, amiknek semmi köze nincs az angolhoz. Az órarendet már lukasra radíroztuk, azt se tudjuk hova kell menni órára. Nemcsak minket tanulókat fáraszt ez sajnos, hanem tanárainkat is. Egyikük érzelmi kitöréséből idézünk: "Itt van az amcsi tanár, fülbevalóval a fülében. Már azt sem tudom hol vagyok."

Tanárunkat meg szerettük volna nyugtatni. Elmagyaráztuk neki, hogy a széken ül, és velünk van órája. Erre még jobban kijött a sodrából (inkább kihoztuk a sodrából). Sajnos ez ellen semmit nem lehet tenni. Maximum optimistán nézzük a dolgokat. Mindenesetre jófej a "fülbevalós amcsi" tanár. Legalább egy kis frissességet hoz a suli életébe.

Ella

Hiányoznak a fák, az emberek,
Amint szélben falevél hempereg
Úgy hemperegtem, én viharos életben,
S egyet tudtam, csak őt ősi szellemben.

Vitt a szél, vert eső jegesen, keményen,
Simogattak a fák, félholtan, szerényen.
Hírtelen hátamon, ág-ág után csattant,
Ütésre friss szívem, fájdalomban pattant

Nincsenek fák, s már emberek se sokan,
Levelek is, csak kis maroknyi hamuban.
S a lassú szél kényszerítve nyögi az ős dallamot,
Megzörget mélyen, pár apró, halk, felső kis gondolatot.

Engem keres, vagy mást? – a nevemen szólít,
S nem vagyok sehol, torkom most nem ordít.
Indultam rózsával, hozzá talán,
Zörgetnék kedvesen, kis ablakán.

Tudja, hogy kivagyok, mondtam ki hangosan,
Azt tudja hol lakom, nyögtem zavarosan.
Ki lennék én, ki voltam akkor, mikor utam kezdetén,
Vörös rózsát szakítva álltam hideg lépcsők peremén.

Vér, fájdalom, szenvedés, szinte a halál kísér utamon,
Mit most tudok, mondom magamban, akkor még nem tudhatom.
Kivagyok, „mi” vagyok: hosszan rója vérző szíve útját,
S meríti nagy fájdalommal, lelkének mélyülő kútját.

Démonok harca ez, dőlne el rajta hamar az angyal,
S jönnek többen, hisz felsőbb ki él most, vérrel nem tárgyal,
Feladja, megadja magát most a ragyogó jó szándék,
Mintha az úttól távol, háborús éneket hallanék.

Elfordítom fülem, szemem, szám és eszem,
Megtehetném, harcolhatnék, de nem merem.
Ha most hullanék olcsó hiba vétkén, biztos meghalnék.
S rózsa kezemben, véresen, tétlenül, földbe vesznék.

Simó Áron 8.b